Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917

A reformáció jelentősége.

(Felolvastatott a reformáció négyszázados emlékünnepén.)

Még csak néhány esztendeje, hogy az emberiség legdicsőbb, leghatalmasabb, legtehetségesebb tagjai dühös vadként állanak egymással szemben ; mielőttünk, akik ennek a szörnyű testvér- harcnak a korában élünk, mégis úgy tűnik fel az a véres küzdelem, mintha már évtizedek óta folynék, mintha már soha vége lenni nem akarna. Néha-néha felmerül a béke gondolata, hogy aztán annál ádázabbúl folyjék tovább a küzdelem. A háborúnak már az első napjaiban feloldódtak majdnem mind azok a szálak, melyek a nemzeteket egymáshoz fűzték ... A szocializmus, melytől sokan az emberiségnek szebb korát remélték, egyes országokban a háborús uszítóknak állott szolgálatába. Még tudósok, írók is beálltak mindkét részen a gyűlölködők sorába és képességeiket az ellenség piszkolására és gyalázására használták fel. Mintha az emberiség egy pillanatnyi őrületében elfeledkezett volna arról, hogy e parányi sártekén az arasznyi lét egészen más célra van az egyesnek kimérve, mint hogy egymást ölje és pusztítsa. De büszkék lehetünk arra, hogy ebben az általános gyűlölködésben talán csak egyedül a magyar nemzet nem vett részt, csak a mi nemzetünk tudta ebben a legvéresebb háborúban is megbecsülni az ellenségben azt, amit az nagyot, nemeset és szépet alkotott a béke napjaiban, pedig létünk is kockán forgott. De talán már másutt is múlófélben vannak e gyűlölködésnek napjai.

Talán a mai nap okt. 31-ike is arra készteti a szembenállókat, hogy ráeszméljenek arra, hogy mindnyájan egy testvéri közösségnek vagyunk tagjai. A mult belenyulik a jelenbe. Azok a kalapácsütések, amelyekkel Luther Márton, az egyszerű barát Wit- tenbergben, az eldugott kis németországi városkában kiszegezte tételeit a vártemplom kapujára, tulharsogják e mai nap az ágyuk dörgését. Hangzani fognak a mai napon ezek a kalapács-