Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917
17 nemcsak a protestantizmus kiirtására irányult, hanem a nemzeti szabadság megtörésére is, ami végeredményben is a magyar nemzet eltűnését, vagy legalább is végzetes meggyengítését vonta volna maga után. így tehát a Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak nemcsak a protestantizmust védték, hanem a magyar szabadságot, függetlenséget is, a kettő épen szoros egységet alkotott, így tehát a protestáns ügynek ezek a nagy hősei nemcsak a protestantizmust kötelezték örök hálára, hanem minden magyart is vallási külömbség nélkül. Még az ötvenes évek absolutizmusa idején is a magyar szabadság szolgálatában látjuk a protestantizmust. A protestantizmust, amint látjuk, olyan elvek hatják át, amely elvek az új kor szellemi életének bélyegét teszik, Így tehát azt kellene várnunk, hogy a protestantizmus hóditó erejét nem veszíti el. Ehelyett, legalább nálunk, a protestantizmus terén stagnálást és hanyatlást tapasztalhatunk. Pusztulunk és veszünk. Aggódva kérdjük, hogy mi ennek az oka. Másban nem lehet, mert hisz nem üldöznek bennünket, csak magunkban. Két körülményben látom én ez okot. Veszni kezd a büszke protestáns öntudat, az intelligencia különösen teljesen közönyös kezd lenni a vallás ügyei iránt, ép az individualizmus elvét túlzásba hajtva: a vallást teljesen magánügynek kezdjük venni. Ez az egyik ok. Másrészt pedig a protestantizmus kezd megcsontosodni, a reformáció megszűnt élő folyamat lenni. A hagyományokhoz való túlságos merev ragaszkodás, lassanként a protestantizmus tragikumává lesz. Az itt-ott feléledt pietizmus pedig a merev orthodoxia ellenében nagyon rossz orvosság. Nem erre, hanem büszke férfias protestáns hitre van szükségünk! Bár támadna egy uj Luther, aki a protestantizmust kivezetné tespedésének ebből a korából! Minden protestánsnak kötelessége, hogy erősítse magában és másban a protestáns öntudatot, hogy magáévá tegye, nem annyira Luther tanait, mint inkább az ő szellemét; ez volna a reformáló négyszázados évfordulójának legméltóbb megünneplése! Dr. Moór Elemér.
