Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917
Ima. Elmondotta a főgimnáziumnak 1917. okt. 31-én, a templomi istentisztelet után tartott ünnepélyén Chugyik Pál lelkész. Örök bölcseség kútfeje, szent Isten, mennyei Atyánk! Az imént imádságod házában, most ez egyszerű hajlékban, melyet tiszta érzelmeink, nemes vágyaink és szent gondolataink szintén szentéllyé avatnak, mint szeretett egyházunk veteményes kertjének nemes hajtásai — járulunk szent színed elé, hogy meghódoljunk előtted és bemutassuk hálaáldozatunkat a hitja- vitás azon áldásáért, mely az emberiség számára a lelkiismeret felszabadításában s a tudomány és igazság szabad kutatásában és mivelésében jelentkezett s a melynek — hála a kegyelem Istenének — mi is osztályosai vagyunk. Az emberi szellem kutató — s a kultúra alkotó ereje, mely káprázatos eredményeket és csodálatraméltó vívmányokat mutat fel, — mind mind a felvilágosodottság, a lelkiismereti szabadság és a szabad kutatás forrásából, végeredményében a hitjavitás kimerithetlen szellemi kincses házából merit. Kérünk — Atyánk, — tartsd továbbra is nyitva e forrásokat az emberiség számára, hogy az emberi szellem szabadon szárnyalva mind többet és többet hódítson meg az ismeretlenség világából. Fokozd mi bennünk is — kérünk — a tudományszomjat és világosíts fel arról, hogy amely nemzet tudomány nélkül való, elpusztul. De győzz meg arról is, hogy hasonlóképen elpusztul, megsemmisül a hitetlen, az erkölcstelen és a szeretetlen nemzet is! Legyen szédítő a magaslat, melyet a tudomány és kultúra terén elért, annál borzalmasabb bukása, ha hitetlen, ha erkölcstelen, ha szeretetlen. A komoly hit, a tiszta erkölcs és az önzetlen szeretet; igen, ezek adják meg a tudomány és kultúra vívmányainak becsét, ezek sütik reájuk a maradandó érték bélyegét.
