Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917
12 mänyos gondolat ezek után nem is kerülhet ellentétbe a vallással. Megszabta Kant a spekulativ emberi ész számára a határokat, amely érvényes igazságokra csak a tapasztalhatónak körén belül juthat. A vallás eszméi, amilyen Isten létének, a lélek halhatatlanságának eszméje kívül esik ezen a körön, ezért •ezekre nézve a tudomány semmit sem állíthat és tagadhat, de nem is szorulnak rá ezek az eszmék a tudományos igazolásra, mert ezek az érzelmi és akarati életet élő ember számára •észkövetelmények. Ez a tanítás tette csak igazán lehetővé a tudományok szabad fejlődését, tudás és hit ennek a világnézetnek alapján már nem kerülhet kibékíthetetlen ellenmondásba ■egymással. Kant csak kifejtette azokat az eszméket, amelyek •csirájában már Luthernál megvannak, amikor annyira hangsúlyozza, hogy Krisztust az egyénnek át kell élnie, hogy meg- igazulhasson. A protestantizmusnak ezt az alaptanát a hit által való megigazulásról gyakran félreértik és úgy magyarázzák, mintha a protestantizmus a jó cselekedetet, teljesen értéktelennek tekintené és az üdvözülésre teljesen elégségesnek tartaná a puszta hitet. Azonban a prot. felfogás szerint a cselekedet önmagában sem nem jó, sem nem rossz, csak a cselekedetet létrehozó érzület teszi azzá; ez természetesen előttünk gyakran ismeretlen marad. Az egyéniségnek a hitélet terén való hangsúlyozása e nagy és uj eszme Luthernál. Az egyéni hit büszkesége és férfiassága cseng ki azokból a szavakból is, melyeket Luther az emlékezetes birodalmi gyűlésen elmondott. „A hit élő vakmerő 'bizakodás Isten kegyelmében — mondja más helyütt— oly bizonyosság, hogy életét, akár ezerszer felteszi rá. Az Isten kegyelmébe vetett bizalom és a hozzá való ragaszkodás jókedvűvé, dacossá és vidámmá teszi az embert Istennel és az egész világgal szemben.“ A lelkiismeret szavát hungsulyozza Luther mindenütt; •ez is az individualizmus elvének következménye. Ez Kant filozófiájának hires kategorikus imperativusa. Más vallásúak gyakran csodálkoznak, a dogmának, ennek a történeti fejleménynek, emberi megállapodásnak betűjére •esküvő álprotestánsok pedig néha megbotránkoznak azon, hogy a hittételekre nézve sokszor nagyon külömböző felfogást valló •emberek tartják magukat büszkén protestánsoknak. Ezek a csu- •dálkozók és megbotránkozók azonban megfeledkeznek az egyé
