Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917
niség elvéről: nem élhetjük át egyformán mindnyájan Krisztust!' Igaz protestáns nem lehet bigott és türelmetlen! . Az egyéniség elvének érvényesülését a protestáns egyházaknak még külsőségeiben is tapasztalhatjuk: az istentiszteleten nem egységes a liturgia. Az uj kort a középkortól a gondolat szabadságának elvén kívül leginkább az egyéniség jogának az elismerése, az individualizmus szelleme külömbözteti meg. A két elv lényegében azonos, helyesebben a gondolat szabadságának elve már benn foglaltatik az egyéniség elvében. A középkor kasztokban élő' társadalma mindenkép útját vágta az egyéniség érvényesülésének, úgyhogy a középkor hite, irodalma, művészete, tudománya végre is csak sablonokat eredményezett. így tehát Luther itt is egy egyetemes elvnek a hirdetője a vallási élet terén, az újkornak előhírnöke, prófétája. Az individualizmus szelleme az egyéniség megbecsülését is jelenti, ennek pediggyakorlati következménye a jogegyenlőség elve. Hogy Luthert mennyire áthatotta ez az eszme, kitűnik abból is, hogy a német nemzet nemességéhez intézett esdő szózatában a törvényelőtti egyenlőséget hirdeti. Mi, a XX. század gyermekei alig tudjuk átérteni,, milyen hallatlan kívánság volt ez a XVI. században ! Azt mondhatná mindezekre valaki, hogy maga Luther sem tűrte a szabad gondolatot másoknál és maga sem becsülte meg az egyéniséget másokban, gondoljunk csak a Zvingliveí szemben követett rideg és szeretetlen magatartásra, aki iránt olysze- retetet akar csak tanúsítani minő szeretetet az evangélium ellenségeink iránt parancsol azért, mert az úrvacsora tanára nézve más véleményen volt, mint Luther. Előttünk ez a ridegség szinte érthetetlennek látszik. Azonban ne felejtsük el azt, amit Luther a wormsi birodalmi gyűlésen mondott tanaira nézve: „Lelkiismeretemet Isten szabad igéje tartja fogva“ így tehát előtte képtelenségnek látszott, hogy Isten igéjére nézve alkudozásokba bocsájtkozzék. Ezenkívül Luther harcias természet volt — hisz csak így győzedelmeskedhetett a reformáció, — indulatosságát pedig ezernyi küzdelme csak növelte; ember volt Luther is. Hogy Luther megtűrt más véleményt is, annak tanújelét adta a schmalkaldeni cikkek szerkesztésekor, ahol tért engedett a Melanchtonnak a pápa felsőbbségére vonatkozó, az övétől eltérő, nézetének is.
