Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
13 ségteltes napra eljuttatta. O legyen tovább is velünk kegyelmével! És most fel a küzdelemre! Istenünk áldását kívánva nemzetünk küzdelmére, s abban a mi békés eszményekért folytatott küzdelmünkre is, az Ő szent nevében az 1915—16. tanévet megnyitom. II. A Kdrpát-iinnepély alkalmából, 1916. május 1. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Petőfi-főgimnázium nevében meleg üdvözlettel köszöntőm önöket, kik tanári karunkkal és ifjúságunkkal ünnepet ülni jöttek egybe: ünnepelni a legmagasztosabb eszmét, a hazaszeretetet, ünnepelni a legéltetőbb valóságot, a magyar földet. Magyar föld! Egy nemzet múltja, hagyománya, egy nemzet öröme, fájdalma és lelkesedése él te benned. S ha jönnek idők, mikor e nemzetnek ősi erejében keli megmutatnia magát, hogy létét biztosítsa, magyar föld, te szólsz gyermekeidnek titkos beszédeddel, ihletet öntesz a katonák leikébe, erőt izmaikba, bátorságot szivükbe, az igazság erejét idegeikbe. A határokra küldöd s győztesen hívod vissza fiaidat. Kebleden ringatod a gyermeket első mosolygásában, az elesettet utolsó sóhajában. Magyar föld! Történeted, ime,új fejezettel lett dicsőbb. Magyar föld, a Kárpátok nevén ünnepel ma téged e nemzet ifjúsága, az új Magyarország. E napon, midőn egy nemzet zár szivébe titeket, Kárpátok s öröméneket énekel tinektek, ez a mi iskolánk, az aszódi Petőfi-főgimnázium is felemelkedik hozzátok, azokba a magasságokba, melyeknek szimbóluma vagytok, hogy elmondja előttetek hitvallomását. Kárpátok! Petőfink egykor imádott Alföldiével hasonlított össze titeket s azt irta rólatok: «Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!
