Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
14 Tán csodállak, ám de nem szeretlek, S képzetem hegy-völgyedet nem járja!» Petőfi az Alföldben látta a szabadság jelképét. Sas- lelke börtönnek érzett titeket, Kárpátok. Szabaddá csak akkor lett e lélek, ha képzeletével a rónák végtelenjét járta. Kárpátok! A mi képzetünk a ti hegy-völgyeteket járta a világháború nagy idején, a megpróbáltatások legsúlyosabb hónapjaiban s mi megtanultnnk igaz értéked szerint becsülni téged. Petőfi, ha ma él, kiengesztelésül imádattal borul le eléd, rólad Írja leglángolóbb költeményét. Mert e nemzet szabadságának jelképe ma te vagy. üdvözlünk titeket, Kárpátok. Ti példázzátok a bölcseséget, amellyel magyar elődeink ezer évvel ezelőtt titeket választottak e hon határául. Ti vagytok hirdetői az erőnek, mely a mögöttetek lakó nemzet karjában duzzad. Jelképes fenségetekben foglalatja vagytok mindazoknak a szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeknek, melyek magyar nemzetünket a legnagyobb erőkifejtésre ösztönzik és képesítik. De nem zenghetjük dicséretedet Kárpátok, anélkül, hogy meg ne emlékezzünk a hősökről, akik a nemzet életében nagy jelentőségedet megbizonyitották. Gránitjaid, bérceid, völgyeid, szakadékaid azért voltak legyőzhetetlenek) mert magyar katonák vetették meg rajtok lábukat. A honszerelem volt e védelem lelke. Hős katonáinknak jöttetek ti segítségére, Kárpátok, akik egymásután sorakozó hegyláncaitokkal az összetartó bajtársi hűségnek győzhetetlen hadseregeit alkottátok. A Kárpátokkal együtt ünnepelünk hát titeket, magyar katonák! E nemzedékre várakozik a feladat, hogy megörökítse nemzeti erényeinket, melyekről ti tettetek tanúbizonyságot, melyek csak nagy időkben tündökölnek messzesu- gárzó fénnyel. Ha mindenki becsülettel megteszi majd kötelességét az új Magyarországért, akkor örök életet élnek nemzetünk boldog jövőjében: a hősi halált halt magyar katonák.
