Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1914

Petőfi és az aszódi gimnázium.

A világháború nagy esztendejében értesítőnk első lapjára a Petőfi Sándor nevét irtuk le. Mikor róla írunk, nem üres esztetizálást vagy száraz értekezést akarunk adni, mindkettő nagyon messze esne a mai idők szellemétől. De úgy érezzük, hogy nekünk Petőfiről megemlékeznünk e világháború idején is kötelesség; mikor róla szólunk, a mai idők történetét is Írjuk.

A Petőfiről való irás különben most sem szorul mentegetésre. Petőfi minden idők kiváltságos nagy költője marad. A magyar szabadság s a világszabadság nagy énekese örökké élni fog. Magyar nemzetünk, mint a múltban, úgy most is, mikor szabadságáért hullatja vérét, hivatásszerüleg a világszabadságért is küzd. Petőfi ma is aktuális költője, éltető eszméje a magyarságnak, az marad, mig e nemzet élni fog. Költői géniusza, neve teljes erejében és szépségében sugárzik, mint az önfényű csillagok.

Rajongó fiatalok, tüzes szemű diákok, magyar katonák, most is az ő lelke hevével indulnak harcba, ajkukon a fenséges dallal:

í*