Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1914

Búcsúszó Strompf László sirjánál.

1914. nov. 20.

Utolsót kondúlt az iskola harangja: vége az előadásnak. S te itt hagytad a gimnáziumot, huszonnégy évi munkásságodnak csöndes helyét s nem jöttél többé vissza közénk soha.

Miért is jöttél volna vissza hozzánk? Hiszen te magad mondtad: bocsássatok el engem, befejeztem előadásom, betöltöttem hivatásom.

És haza mentél. S akkor is, otthon is, elelröppenő, messze-messzeszálló gondolataid ott is a gimnáziumon pihentek meg; szorongva vártad kifejlesztését, a teljes, az új, a diadalmas Petőfi-főgimnázium kiépítését.

Küzdelmed helye, a gimnázium udvara, még egyszer viszont látott téged, hogy örökre elbúcsúzzék tőled; el a fenntartótestület, melynek hű munkása voltál, el ez a nagyobb körű társaság is, melynek Aszódon nagyrabecsült és szeretett tagjaként éltél.

Most elhoztunk a gimnázium udvaráról, eljöttünk veled ablakod alatt s utolsó utad, ime véget ért. Itt állunk sírodnál s mielőtt eltűnnél an2*