Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1914
18 tásától kezdve buzgó tagja volt, a tréfás „Laczi bácsi“ közszeretetnek örvendett s szive-lelke felfrissült, ha az aszódi és környékbeli vadászok társaságában kedvére hódolhatott vadászati szenvedélyének. * * * Megkönnyeztük, megsirattuk, mert megérdemelte: gazdagabbak lettünk egy fájó emlékkel, szegényebbek egy derék kartárssal. Nevét, érdemeit megőrzik évkönyveink, kegyes emlékét ápolják emlékező szivünk. Szeretett szepesi földim, édesítse síri nyugalmadat is élted legbensőbb öröme: a közös bérces szülőföldünk iránti szeretet és fonja át álmaidat ott is a kedvderitő „cipszer nyelv“ fenyőillatos lehelete! Nyugodj békén, áldott emlékű barátom! Dr. Gréb Gyula.
/
