Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
4 ugyan úgy is mondani, hogy a belső reformból kellene kinőni a külsőnek, de pedagógiai dolognál nem lehet ily szorosan betartani a sorrendet. Hogy a belső reformnak okvetlen kell következnie, ha lassan is, ha hosszú érlelődés után is, elég egyetlen bizonyítékra mutatni. A jelen reform gondolatával kapcsolatban felvetődött a tanárképzés reformjának a kívánsága és több más hasonló dolog. És ha az iskola belső reformja bármi okból nem következik be: egymásután fognak felvetődni, a lelkekből kigyötrődni, a külső eszközökkel soha el nem érhető vágyak. Sorrendben úgy, amint csak a legközelebbi múltban végig sóhajtozott rajtuk nagyközönség és szakvilág, — egyikétől-másikától, mint varázsszótól várva az általános megváltást. E kívánságok valának és lesznek: a jó tanár, a jó diák, a jó szülő, a jó közönség, a kulturált társadalom, akik egyenkint, vagy karöltve, mintegy szuggesztív módon eredményeznék a tanítás, a nevelés sikerét. A reform sikeréhez ezek feltétlen szükségesek. Ezek egyike- másika egyedül magában is csodákat tud eredményezni. Az összes elérése az ideális feladat. De ezek éppen a helyesen megalkotott külső és belső iskolareform szükségszerű eredményei lesznek. Ezek a következmények lesznek és nem a feltételek. Az igazi feltételek még nincsenek megalkotva. Azok után kutatok. Egy gondolatsort kívánok megindítani. E gondolatsorból a végleges eredményeket egy hosszú egészséges fejlődés, egy hosszabb idő és több gyakorlati s elméleti
