Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1912
7 tését. El lehet képzelni, sőt sajnos, lehet látni, hogy valaki a természettudományi fogalmak, levezetések és kísérletek valóságos tárháza és mégis távol áll a természettudományos gondolkozástól. Nem csupán a mindennapi élet kis élhetetlenségeit értem itt, hanem a szaktárgy tudományos kezelését is. Viszont akárhányszor a nép egyszerű fia, pásztorember vagy földmíves, kinek még csak sejtelme sincs a természettudományról, mint tudományról, mégis gondolkozásában a természet- tudományos módszer kész példája. E módszer lényege és célja ugyanis nem a kísérletek, mint ilyenek, hanem hogy a kísérletező a meggyőződését ezekből vonja le — és belőlük okvetlen meggyőződést vonjon le — és okvetlen csakis helyes meggyőződést vonjon le — kísérleteit addig ismételje, addig változtassa, addig pótolja, míg az igazság, az elmélet, evidens módon, szembeszökően érlelődik állandó meggyőződéssé, kiirthatat- lan tudássá. Ezáltal gyakorolja be magát a növendék lelke abba, hogy a kicsiny dolgokat is kellően mérlegelje, valaminthogy a nagy dolgoknak ne tulajdonítson a kellőnél nagyobb fontosságot. Épp így ne tartson valamit oknak, holott annak a jelenléte csupán esetleges véletlen, míg a dolgoknak legrejtettebb kis okait is könnyű szerrel vegye észre. A természettudományos módszer beidegzése végeredményben: a megértő lélek. Mi, hogy mennyire fontos az élet nagy és kis dolgaiban, mennyiben része az életben való boldogulásnak és az élet boldogságának: közismert dolog.
