Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1905

DÉVÉNy JÓZSEF.

1866—1906.

Sokatígérő volt az ő élete tavasza, de az érlelő nyár derekán meglepte a hervadás, — elhervadt, időelött elmúlt. Szép tehetséggel megáldva nagy szorgalommal készült az életre, de útjába állt a kérlelhetetlen halál.

Betegsége évekkel ezelőtt kezdődött s lassan megőrölte az ő kiilömben erős szervezetét. Tudta, hogy bajából nincs más menekvés csak a halál, mégis bölcs megadással és türelemmel viselte nagy szenvedéseit s nyugodtan várta a megváltó halált. E szörnyű végzettel szemben tanúsított csöndes megadása szinte emberfeletti volt. Nem panaszkodott; nem várt és nem is fogadott el senkitől sem vigasztalást. Amig csak bírta, pontosan és szorgalommal végezte iskolai munkáját; mikor pedig már nem volt elég ereje, visszavonult kis szülőfalujába, Csővárra — és meghalt. Mikor eltemettük ott, annak a csöndes, szép, de a világtól elzárt falunak a temetőjében, mintha jobban megértettem volna az ő életét. Úgy éreztem, hogy az a szép, áldott, de a mozgalmas élettől félreeső vidék, az ő gyermekjátékainak színhelye, az tükröződött vissza az ő sze