Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1899

7

Itt szőtte lelke édes álmodással A boldogító első vágyakat;

S tiszta szivéből büszke áradással,

A legelső dal, az is itt fakadt.

Innen indult ki s köztünk újra itt van A szabadságnak első dalnoka,

Ki — mint kívánta — a harczok zajában Meghalt ... de mégsem halhat meg soha. A vadcsapat, a zsarnokság ölé meg, Meghalt, hogy halhatatlanná legyen ;

Dicső nevének, tiszta szellemének Legyen oltár emelve e helyen !

Kiállt az eszméért meghalni bátran,

Úgy érezett, úgy élt, a hogy dalolt.

Petőfi életében és dalában Az igazság legszebb összhangja volt. Reménye, vágya nagy, nemes szivének A nemzet érzésével összenőtt . . .

Adjunk a magyarok nagy Istenének Hálát, hogy nemzetünknek adta öt 1

Mindnyájunkban van Isten egy paránya, Melyet jóságos leikéből adott;

De benned, magyar nemzet Messiása, Isten tüzéből örök láng lakott.

Dicső szived, hogy utóljára dobbant, Halálod megváltá e nemzetet;

Megörökítve érzését dalodban,

Népednek így adsz örök életet I