Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1887
És az Isten szent trónjáról biztatón imigyen szól: «Ne félj, ne félj kicsiny sereg, én mindvégig veled leszek!» «Nem halsz te meg, de élni fogsz s teszed Urad dolgait, rÉs a költö, kinek lángja itt gyúladt ki, mennyben látja Jőni a szebb boldog jövőt és lelkünk szólni hallja őt: «Talpra magyar, hí a haza! hí az egyház téged itt!» Terjeszd a világosságot, védd a lelki szabadságot! így eljön Isten országa: lesz erények koronája. «Nem halunk meg, hanem élünk s teszszük azúr dolgait».. Melczer Gyula, acsai lelkész s aszódi volt tanuló. III. «Aszód ! ... Itt írtam a legelső verset itt voltam először szerelmes ...» Petőfi. A gyors időnek nagy, hatalmas árja A létezésnek medrén átrohan ; Eszmék, remények, vágyak rendre-sorra Alá-alámerülnek nyomtalan. Más váltja fel az eltűnő világot. Virág, ha lehull, nyomán más fakad; Sok még csak éled, még alig virágzott S elűzi létét a gyors pillanat. De mint a szikla, mely daczol viharral S a melyet meg nem rendít semmi vész; A melyen, a mint rácsap nagy morajjal, Fáradtan tör meg a hullámverés:
