Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja
ugyan alkalmas a nagy művészettörténeti korszakok és kultúrák átfogó bemutatására a korai középkortól a 20. század végéig, Amerikától Japánig, de ezekben a történeti és civilizációs összefüggések szerint szerkesztett kiállítási egységekben a grafikai és muzeális fotóanyaggal együtt több mint 200 ezer darabot számláló gyűjtemény 5%- át sem tudjuk elhelyezni. A fennmaradó anyag nyilvánossá tételéről azonban nem mondhatunk le, ha meg akarunk felelni annak az elvárásnak, miszerint a múzeum az emberi tárgyalkotás teljes áttekintésére hivatott. Ezért a Victoria and Albert Museum példája nyomán az a logikus megoldás került előtérbe, hogy a nagy látványerővel megrendezett korszak-kiállítások mellett nyissunk meg egy egész sor, műtárgyakkal teli látványraktárt. Ez azt jelenti, hogy megfelelő körülmények között ki kell tudnunk állítani a múzeum gyűjteményeinek összes olyan darabját, amely állandó bemutatását a műtárgyvédelem szempontjai lehetővé teszik. Az egyes gyűjteményi egységek anyagféleségek szerint csoportosítva jelennek meg. Logikus rendbe illesztve a gyűjtemény lehető legnagyobb része látható itt, sűrűn polcos vitrinekbe rakva (kerámiák, ötvöstárgyak, órák) vagy automatikusan vezérelt fiókos tárlókban és lapozható tartókban elhelyezve (csipkék, legyezők, hímzések, grafikák). A megközelítőleg 50 ezer darabra tervezett, sűrű rendezésű látványraktári terek teljes értékű használhatóságát nem lehet egyedi tárgyfeliratokkal biztosítani, itt biztosan elkerülhetetlen a számítógépes adatbázis eszközeinek jelenléte. Az informatikai eszközökkel felszerelt látványraktárak meghökkentő tárgytömege önmagában is vizuális élmény forrása lesz, de igazi hasznát az itt megtartható nyilvános előadásokban, az ide szervezhető oktatási programokban, valamint az egyetemi hallgatóknak, gyűjtőknek, műkereskedőknek, az egész érdeklődő közönségnek nyújtott spontán szolgáltatásban lehet majd lemérni. (10—11. kép) Ezek a kiállítások művészettörténészek és restaurátorok által végrehajtandó, hallatlan koncentrációt igénylő muzeológiai felkészülési program nélkül nem valósíthatók meg. Mivel a kiállításra szánt tárgymennyiségnek megközelítőleg 50%-a van kiállítható állapotban, több éves restaurálási munkára van szükség, amelyet nagyjából az épület felújításának befejezéséig kell teljesíteni — természetesen a szükséges mértékű külső szakértelem és munkaerő bevonásával. A kiállítások szakmai terveinek elkészítése, a látogatóinformatikai rendszerek tartalmának megírása a múzeum tudományos munkatársaira hárul. Az állandó kiállítások előkészítésének ezzel összefüggő, további fontos feladata a leendő kiállítási egységek vezetőinek, közönségkatalógusainak megírása, amelyeket a kiállítások megnyitásakor célszerű a látogatók kezébe adnunk. A kézikönyv jellegű új vezetők (közönségkatalógusok) elkészítése egyszersmind az új kiállítások tudományos vetüle- te is lesz - várhatólag jelentős új szakmai eredményekkel. A múzeum engedélyezett rekonstrukciós tervének integráns része a Design Múzeum munkahelyeinek, időszaki és állandó kiállítóterének, raktárainak és workshop- tereinek megépítése az új épületszárny legfelső két emeletén önálló megközelítési lehetőséggel, ugyanakkor a múzeum kiállítási hálózatában és közönségforgalmi útvonalába kapcsolva. A Design Múzeum működésében látunk arra garanciát, hogy az Iparművészeti Múzeum visszanyerje progresszív erejét, ismét a kortársakhoz, az alkotó tervezőkhöz, művészekhez és támogatóikhoz tudjon fordulni, támogatni tudja 33
