Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja
a magyar design produkciót és a kreatív ipart. Az 1990-ben publikált Müncheni Design Charta széles értelmezést sugalló megfogalmazása szerint: „Az európai formatervezés lényegében nem más, mint a kultúra technológiai és emberközpontú szempontjainak egyensúlya. A design célja mindig is az volt, hogy földünket humánussá és lakhatóvá tegye, ugyanakkor mesterséges környezetünkön belül hozzájáruljon az élet minőségének javulásához.” Ahogyan a világ nagy képzőművészeti múzeumai számára a legnagyobb kihívás, a legnagyobb „eldöntetlen mérkőzés” a kortárs művészet bemutatása, ugyanilyen mértékben kihívás az iparművészeti múzeumok számára a design képviselete. Azzal a furcsasággal állunk szemben, hogy míg a magyar design létezik, magyar design múzeum nem. Kérdés ugyanakkor, hogy mi történt és mi történik a tervekkel, a prototípusokkal, a sorozatgyártásból régen kikerült, egykor sikeres alkotásokkal? A világba kitekintve azt kell látnunk, hogy néhol már második generációs design múzeumok épülnek, a korábban létesített intézményeket napjainkban sorra átértelmezik, aktualizálják, bővítik és felújítják. Érvényes ez a sokat emlegetett londoni Victoria and Albert Museumban folyó munkára is. Az intézmény teljes megújítását szolgáló Future plun a történeti ipar- művészeti gyűjtemények fejlesztése és mintaszerű új kiállításai mellett erősen hangsúlyozza a kortárs design, divat és építészet bemutatását. A múzeum utóbbi években elért sikerének titka az intézmény vezetőinek elmondása szerint ebben a tudatos választásban rejlik. London a helyszíne egy másik, de a múzeummal szoros kapcsolatban lévő, design múzeum-fejlesztésnek is. A V&A gyűjteményi bázisán 1989-ben létrehozott Boilerhouse kiállítási központ áthelyezéséről és kiterjesztéséről van szó, amelynek érdemei vitathatatlanok: fennállásának eddigi ideje alatt ötmillió látogatót vonzott, felnőtt- és gyermekprogramjai rendkívül keresettek voltak. A design múzeumok fejlesztése a kontinensen is napirenden van. A milánói Triennale Design Museum, Itália első design múzeuma a közelmúltban, 2007-ben nyílt meg, és további építés alatt áll. Kétségtelenül azok a design múzeumok vannak szerencsésebb helyzetben, amelyeknek nemcsak gyűjteménye és kiállítása, hanem maga az épülete is a kortárs építészeti design szignifikáns képviselője. Ide kell sorolni a New York-i Museum of Arts and Design épületét. Az 1940-es évek óta létező intézmény eredeti tevékenysége az „árts and crafts” szemlélet jegyében közel állt a hagyományos iparművészeti múzeumokéhoz, napjainkra azonban egyértelműen eltolódni látszik a kortárs művészet és design irányába. Környezetéből erőteljes megjelenésével kiemelkedő épülete, amely 2008- ban nyílt meg a Columbus Circle 2. szám alatt, jelzésértékű. Sikerére jellemző, hogy megnyitása óta több mint egymillió látogató lépte át küszöbét. Programjainak homlokterében az anyagok felhasználási lehetőségei, a jelenkori művészet és design trendjeinek bemutatása áll. A típus legjobban ismert európai példája a baseli Vitra bútorgyár Frank Gehry tervezte emblema- tikus design múzeuma. Az épület mint önálló design tárgy ritkán jelenik meg ennél egyértelműbben, hacsak az izraeli Holon 2010-ben megnyitott design múzeumát, Ron Arad hajlékony szobor-épületét nem tekintjük ilyennek. Már csak ezek alapján sem lehetne kétségünk, hogy a magyar design és divat alkotásainak bemutatása és közösségi tereinek, kommunikációs felületének növelése az innovatív és kreatív ipar 34