Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja
in. A múzeum 21. századi víziója: kicsomagolás és a design múzeum A gyűjtemények és a nyilvánosan látogatható műemlékek egy szabad nép igaz tanítói Gottfried Semper Csábító volna azt hinni, hogy reális célkitűzés a 19. század végi állapot visszaállítása, noha az akkori múzeumi elvek és módszerek ma is vonzóak és korszerűnek mondhatók. A múlt meghaladásának egyik eszköze a 140 év alatt jelentős méretűre nőtt, ma csaknem teljes mértékben raktárakban tárolt gyűjtemények nyilvános hozzáférhetőségének megteremtése, a másik a 20. századi design alkotásainak és a divattervezés jelenkori produkciójának bemutatása és propagálása. A raktári anyagok tömegének felmérése és hozzáférhetővé tétele - magunk között „nagy kicsomagolásnak” neveztük el - soha nem látott tömegű „új” műalkotás hirtelen felbukkanását fogja eredményezni. A program annak ellenére, hogy többnyire régen a gyűjteménybe került tárgyakat érint, a külvilág számára az újdonság varázsát ígéri, a kirobbanó siker nem illúzió csupán. A design múzeum létrehozásával pedig egyértelműen jelentős új érték keletkezik, emellett a magyar mu- zeológia és kultúrpolitika mulasztását is pótoljuk. A történeti kiállítás fő hangsúlyai azokra a gyűjteményi egységekre esnek, amelyek a múzeum nemzetközi hírének legszolidabb alapját jelentik, így az iszlám művészet alkotásaira, mindenekelőtt a világhírű szőnyeggyűjteményre, az Ester- házy-kincstár reneszánsz és manierista ötvösműveire és textíliáira, továbbá a szecesz- szió nemzetközileg is kiemelkedő gyűjteményére. Jelentős előrelépés az is, hogy először az intézmény történetében, a múzeum eredeti koncepciójának megfelelően Európa és az iszlám művészetével egy kulturális panorámában jelenik meg a dél- és kelet-ázsiai műkincsanyag. Ebből a rendszerből kiemelve, külön helyszínen - a nagytétényi kastélyban - teljesedik ki a bútortörténeti kiállítás tanulmányi és látványraktári egységekkel kiegészítve. A stílustörténeti és civilizációs kiállítássort 8-10 ezer alkotás bemutatására tervezzük. (VI- VII. tábla) Az állandó kiállítások épületen belüli elhelyezésekor csaknem minden esetben sikerül művészettörténeti összefüggéseket érvényesíteni, és a gyűjteményi egységek rangjának megfelelő térbeli súlypontokat találni. A régi és az új épület tereit egybekötve több bejárási útvonal rajzolódik ki, így a kiállítások kronológiájának és földrajzi pozíciójának lineáris rendjét a kultúrák közötti párbeszéd szabadabb asszociációs lehetőségeivel egészítjük ki. Kulturális útvonalak, útkereszteződések és csomópontok jelennek meg, és a látogatók ezeket a jelzéseket bizonyosan érzékelni fogják: a választási lehetőségek a művészet szabadságát teszik számukra ebben a formában is élménnyé. Példaként elég, ha a déli szárnynak arra a hármas útelágazására utalunk, ahol a 19. század végi nagy inspirációs források és azok eredményei találkoznak: az európai historizmus, a Távol-Kelet művészete és az 1900 körüli art nouveau. Az állandó kiállítások tervezésekor nem szabad elfelejtenünk, hogy a múzeum gyűjteményeinek nagysága és összetétele 32