Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja
hívtuk meg a szintén megújításán munkálkodó Victoria and Albert Museum nagyszabású kiállítását, amelynek címe William Morris gondolatát visszhangozta: „Művészet mindenkinek”. A kiállítás budapesti megnyitása a mintaintézményre és programjára való egyértelmű rámutatás kívánt lenni, amolyan kulturális identitás-nyilatkozat és állásfoglalás, másrészt a nyitottság kifejezése is mindazzal kapcsolatban, ami a londoni intézményt jelenleg annyira fejlődőképessé és izgalmassá teszi.5 A Marie- Louise von Plessen és Julius Bryant által rendezett kiállítás, amely egyszerre volt a londoni múzeum ideájának és történetének látványos bemutatása, okos interpretációja és egy világsikert elért, nagy iparművészeti múzeum pozitív jövőképének ábrázolása, számunkra ugyanazokat az aktualitásokat jelenti. A londoni intézmény korszerűségét és sikerességét biztosító programelemek - a National Art Library fejlett tudományos infrastruktúrája, elmélyülésre és diskurzusra ösztönző szellemi környezete, a történeti kiállítások folyamatossága, a raktári műtárgyállományok látványraktárak formájában való maximális megnyitása, a kortárs design és a divat produkciójának inspirativ népszerűsítése, a múzeumi edukáció generációkat átfogó, széles körű fejlesztése és nem utolsósorban a látogatót barátságosan fogadó, a vendéglátás gasztronómiai és kényelmi szolgáltatásaival kényeztető felfogása - valamennyien szerepelnek a budapesti múzeum megújításának terveiben. Célunk ma sem lehet több és jobb, mint örömszerzés és ünnep, az emberi tehetség és alkotóerő ünneplése, az emberi képzelőerő és munka fölött érzett öröm átadása. n. 140 év: lendület és megtorpanás ...tehetetlenségénél csak a vágy: szabadnak lenni volt nagyobb. Radisics Jenő 1872-ben, amikor az akkori magyar országgyűlés az Iparművészeti Múzeum megalapításáról döntött, egy nagy perspektívával rendelkező ország fejezte ki akaratát. Az új típusú múzeum alapításának szorgalmazói nálunk - eltérően Londontól és a Budapesthez legközelebb eső Bécstől, ahol ez a folyamat néhány évvel korábban szintén végbement - nem az uralkodó dinasztiából, hanem kizárólag az ország szellemi elitjének tagjai közül kerültek ki. A régész Römer Flóris és a műgyűjtő Zichy Ödön az 1860-as évek végén cikksorozatokat szentelt a versenyképtelen magyar művészi ipar állapotain javító múzeum ideájának. A döntő lépést a magyar parlament 1872-ben egy 50 ezer forintos vásárlási keret megszavazásával tette meg, amely ösz- szeget a következő évi bécsi világkiállításon iparművészeti tárgyak vásárlására, ezzel az új múzeum gyűjteményének megalapozására lehetett fordítani.6 A döntésben jelentős szerepe volt a képviselőházban ülő Pulszky Ferencnek, a Nemzeti Múzeum igazgatójának, aki az 1850-es évek elején emigránsként Londonban élve közelről figyelhette a South Kensington Museum formálódását. Az első nagy állami vásárlást, majd ezt 29
