Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)

TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja

követően az új múzeum munkáját az első tíz évben fia, Pulszky Károly irányította ( 1. kép). A Bécsben vásárolt kollekciót, amelyben európai és ázsiai alkotások egyaránt voltak, 1874-ben a Nemzeti Múzeumban állították ki. A gyűjteményt adományok mellett olyan korábbi szerzemények áthelyezésével is gyarapították, mint az 1862-es londoni világkiállítás angol bizottsága által Magyarországnak ajándékozott kerámia- anyag. Bemutatásuk Gottfried Semper elveit követve, anyagok és technikák szerint rendszerezve történt.7

A következő évtizedekben elsősorban jelentős vásárlások és nem kevésbé jelentős értékű hagyatékok és adományok révén intenzíven gyarapodó múzeumot a páratlan ítélőképességgel és bátorsággal megáldott Radisics Jenő tette Európa egyik legjelentősebb iparművészeti közintézményévé.8 (2. kép) A fejlődés betetőzését a Lechner Ödön által tervezett, önmagában is ipar- művészeti alkotásként megjelenő, színes kerámiába burkolt új múzeumépület 1896- os megnyitása jelentette. (3—4. kép) Radisics éleslátására jellemző, hogy azonnal felfigyelt arra a feszültségre, amely a kiemelkedő művészeti értékű épület és annak muze- ológiai használata között fennáll, hogy az erős építészeti formavilág és látvány nem kedvező környezet a benne elhelyezett kiállítások számára: „... az épület művészi szépsége versenyre kel a gyűjteménnyel s csatát vesztettünk, ha nem tudjuk elérni, hogy az architektúra a harmonikus keret szerepével elégedjék meg” - írta.9 (5-6. kép) Tudatában volt annak is, hogy a kiállításokat interpretáció nélkül nem sokan képesek megérteni. „Gyűjteményeknek és kiállításoknak szavuk nincs. Ezt a hiányt vannak hivatva pótolni az élőszóval tartott magyarázatok és előadások.”10 Az épület megnyitása utáni két évtizedben összesen 183 múzeumi előadást tartottak - az első évben átlagosan 435 hallgatóval, ami akkor is zajos sikernek számíthatott, ma szinte elképzelhetetlen.

Radisics koncepciójának lényegéhez tartozott - ebben sem volt egyedül -, hogy a múzeum inf rastruktúráj át és a gyűj temény t a legszorosabban összekapcsolja az iparművészképzéssel. „Mi is azt tartjuk, hogy a fiatalság fogékony lelkén kell kezdeni a munkát s ez okból helyeztünk nagy súlyt arra, hogy az iparművészeti iskola egy fedél alá kerüljön a múzeummal. A múzeum a szótára, mondattana és olvasókönyve a nyelvnek, melyet a magyar művészeti ipar jövendő munkásai tanulnak. A múzeum gyűjteményében s kiegészítő részében, a könyvtárban találja meg a tanuló szakmája történelmét, filozófiáját, az ékesszólás és a költészet szabályait is” - írta.11

Fennállása első évtizedeiben az Ipar- művészeti Múzeum a napi átlag 750 fős látogatottságával, 12000 fős napi csúcs-látogatószámmal Magyarország legnépszerűbb múzeuma volt, és ezen nemcsak a múzeumok dolgozóinak kellene elgondolkodniuk.12 Radisics maradandó alkotásai között kétségkívül a legjelentősebb a személyes kapcsolatokon alapuló, széles látókörű nemzetközi szerzeményezési gyakorlat volt: Anglia, Franciaország és Skandinávia területén folytatott vásárlásainak eredményeként rendelkezik ma a budapesti múzeum Európa egyik legjelentősebb szecessziós gyűjteményével. A maga korában ezen a téren londoni mintaképét is megelőzte. Fontos volt számára a Kelet és az iszlám kultúra, ezen belül az oszmán-török művészet karnyújtásnyira lévő alkotásainak gyűjtése, minek következtében a gyűjtemény két erős pillére, az 1900 körüli művészet és az iszlám művészet kollekciója már az I. világháború előtt felépült.

30