Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Lilla TOMPOS: „... Száztíz szál sinor húsz gombra."

„ruhának", illetve mundérra való volt.

2

1 Hozzátehetjük, hogy általában, hiszen a Magyar Nemzeti Múzeum egyetlen öve is négyszegletes zsinórból készült. Az árszabásokból úgy tűnik, az általa kért nyolcszögletű zsinórt ritkábban verték,

2

2 de egy másik variációról, a 16 kötéses zsinórról is olvashatunk.

2

3 A gombkötők nemcsak új öveket készítettek, de javítást, utólagos gombozást is elvállaltak.

2

4 Az övek selyemfonalból kötött zsinórjait ezüst- vagy aranyskófiumból kötött gombokkal díszítették, de a két nemes fémet mintásán, például kockásán, vegyítették is. A szőrből, azaz gyapjúból, teveszőrből vagy bécsi szőrből készült öveket szőrből, pamutból vagy selyemből kötött gombokkal fogták össze. A gombok árát természetesen meghatározta, hogy milyen anyagból és mennyiségben készültek. Általános, vagyis a korszak terminológiája szerint „közönséges" a hétgombos öv volt, de készítettek 2, 9, 11, 13, 15, 17, 20 vagy akár 27 gombbal is, a megrendelő kívánságát és nem utolsó sorban a divat változását követve.

2' A ránk maradt egyetlen műtárgy és a képi források tanúsága szerint a legegyszerűbb változatban a mintegy háromméteres zsinórköteget gombokkal összefogták, majd az úr többszörösen a derekára csavarta, ahogyan gróf Bánffy Dénes is tette a Meytens által róla készített álló alakos portrén.

2

6 Jól láthatók a viszonylag laza elrendezésű ezüstzsinórok és az is, hogy arany gombjai különböző helyre kerültek. (10. kép) A következő „lépésekben" a gyűrűk egymáshoz való rögzítésével viselési módjának variálhatósága csökkent, majd teljesen meg is szűnt. Két-két gomb rögzítésével készült az a változat, amely kalandos úton megérkezett a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményébe,

2

7 és segítségével az elkészítés fortélyait felfedezhetjük: karmazsinvörös selyemfonalakból négyszegletes, öt méter hosszú, ötven15. A zsinóröv részlete, a bojt 119