Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)
Lilla TOMPOS: „... Száztíz szál sinor húsz gombra."
16. Kramer Sámuel Tamás: Tihanyi Tamás, 1783 (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, Itsz. 5 9.11) két szál zsinórt kötöttek. (11-14. kép) A zsinórokat kettéhajtották, és szakaszonként aranyozott fonalból és skófiumból kötött, szám szerint húsz gyűrűvel összefogták, majd kettőt-kettőt egymáshoz rögzítettek. Az öv egyik végén henger alakú gomb, a másik végén „kötő" látható. 2 8 A kötő, vagyis egy hosszú, kettős zsinór és a rájuk kötött apró aranygombocskák által vált az öv a derékon rögzíthetővé és a férfi derékmérete szerint állíthatóvá. A zsinórok végén makk alakú paszománygombokból függő rojtok nemcsak elrejtették a fonalak végződéseit, de a virágformában meghajlított, skófiummal becsavart pergamenszalagokból, sima és hullámos felületű zsinórokból kialakított négy- és ötszirmú rozetták díszítésül is szolgáltak. Talán hasonlóra vágyott a Károlyiuradalom archiváriusa, amikor levelében „tisztességes" bojtot említett. (15. kép) Zsinórövet ily módon számtalan változatban készíthettek, a portrékon jól felismerhető a három, öt vagy akár hat, hét zsinórköteg paszományos gyűrűinek egymáshoz való rögzítése. Az utóbbiak szélesek, viselője derékbőségére készültek, a háton gombbal záródnak. A hatos változatot viseli Tihanyi Tamás alországbíró, Tolna vármegye főispánja Kramer által megörökített portréján. 2 9 (16. kép) Jól látható, hogy ezek a típusok feszesebbek, karcsúbbá teszik az alakot, illenek a dolmány sűrű, hurkos végű mellzsinórzatához. A nyugati divat hatását érzékelhetjük a csipkés végű nyakkendő viselésében; a század második felére jellemző a frakkmente és az előbukkanó csipkés ingujj is. Míg a drága és finom selyemzsinórokból összeállított, skófiummal gombozott öveket a nemesség és a jómódú polgárság viselte, az alsóbb osztályok tagjai számára szőrből, azaz gyapjúfonalból vagy teveszőrből kötötték az olcsóbb változatot. Ez a textíliákban, alapanyagokban, színezékekben vagy egyes ruhadarabokban való megkülönböztetés jól tükrözi a rendi társadalom hierarchiáját anélkül, hogy azt rendelet formájában rögzítették volna. A céhek árszabásaiból az is kiviláglik, szőr öveket a kocsisok, fullajtárok, inasok, szolgák viseltek, posztólibériájuk gyapjúzsinórzatához egyébként is ezek illettek. 3 0 A zsinórövek divatja nem ért véget a 19. század elején, keskenyebb, színben és formában varázslatosan sokféle továbbélésével a magyar díszöltözetek kellékeként a huszadik században is találkozhatunk még. 120
