Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Lilla TOMPOS: „... Száztíz szál sinor húsz gombra."

TOMPOS LILLA ....SZÁZTÍZ SZAL SINOR HÚSZ GOMBRA... ADATOK A MAGYAR ZSINÓRÖV KÉSZÍTÉSÉRŐL A magyar férfiviselet jellegzetes, tetszetős kiegészítője a különböző módon előállított öv. Ezzel fogták össze a felül testhez álló, deréktól lefelé trapézosan bővülő kabátfélét már a honfoglalás korában is. Elengedhetetlen része volt az öltözetnek, hiszen a lovas életéhez szükséges kellékeket, a tarsolyt és egyéb készségeket is ráerősíthették. A praktikumon kívül azonban rangjelző funkcióval is bírt: a társadalmi hierarchiát híven tükrözte a díszítő veretek anyaga, megmunkálásuk mívessége. A legelőkelőbbeket aranyozott ezüstveretes, a rangsor következő helyén állókat ezüst-, majd fémdíszes övek illették meg, míg a közrangúak számára fémveret nélküli öveket feltételeznek.

1 Az öv kitüntetett, mágikus, védő szerepét az ókori kultúrák irodalmában ugyanúgy megtalálhatjuk, ahogyan a keresztény kultúrkörben is.

: A veretes övek viselése a 12. századtól kezdődően a 17. század végéig követhető. Bizonyítékul szolgálnak a sírleletek, de az írott források sokasága is erről tanúskodik, onnan származik a „pártaöv" elnevezése is. Ennek a típusnak jellemzője az erős bőr vagy fém alap, amelyre négyszögű vagy korong alakú, geometrikus, virágmotívumokkal, betűkkel, szimbolikus jelekkel ellátott fémvereteket rögzítettek. Az övek jelentős szerepet játszottak a lovagi kultúrában is, hiszen a lovaggá ütés ceremóniájában a fegyverek, a szíjra övezett kard, a páncél és a sarkantyú átadása mellett a szertartás fontos mozzanata volt a felövezés. A magyarok históriáját megörökítő Thuróczy János 1486-ban, Augsburgban nyomatott krónikájában egy ilyen eseményről emlékezett meg. I. Lajos király erős seregével Itália tartományain keresztül Nápoly városa ellen vonult. Útjuk során a városállamok urai és tanácsosai tisztelettel fogadták és megvendégelték őket. Mantova városának ura, Malatesta de Malatestis tekintélyes fegyveres kíséretet biztosított számukra, amit a magyar király lovagi cím és az azt jelképező öv adományozásával viszonzott.

3 Az övet a diplomáciai ajándékok sorában is megemlíti a krónika: az 1335. év Szent Márton napja körül János cseh király és fia is megjelent Visegrád várában, „hogy ott örök békeegyezséget kössenek". Az egyezség megkötése után Magyarország királya pompás ajándékokkal kedveskedett a cseh uralkodónak: ötven ezüst korsóval, két tegezzel, két övvel, egy sakktáblával, nyereggel és egy kagylókkal kirakott tőrrel.** A 15-16. századi pártaövek leveleket formázó öntött díszeit szegecsekkel erősítették fel az alapra, fém lyukvédővel, négyszögletes szíjvéggel, csattal készültek. A gyakorlati és a díszítő cél mellett a védő funkció tárgyiasult bizonyítékaiként is említhetjük azokat a 15. századból származó, egykor övet ékítő rézvereteket, amelyek sírmellékletként kerültek elő M, vagyis Mária nevének kezdőbetűjével.' A 16-17. században a pártaöveken kívül selyemöveket, selyemfonalból fonottakat, ötvösmívű, kövekkel kirakott hevederöveket vagy pántlikából fonottakat is viseltek. Mind 111