Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)
Lilla TOMPOS: „... Száztíz szál sinor húsz gombra."
1. Háló öv töredéke, 16. század (Sárospatak) származó portréján is ezt láthatjuk, (7. kép) de ezzel azonosíthatjuk a hagyatéki leltárak „háló öv, hálós öv" terminológiáját is. 9 Valószínűnek tartjuk, hogy a technika ismert volt Magyarországon is, bár az övek többsége török kereskedők révén érkezett, sőt arra is akad példa, hogy a magyar főúr Isztambulból rendelt magának övet. 1 0 A hevederöv elkészítése bonyolultabb, hozzá több mester együttes munkájára volt szükség: 2. A hálóöv részlete között a legszokatlanabb az a selyemfonalakból hurkolt típus, amelyben a bronzkori sprang technika 6 16-17. századi továbbélésének vagyunk tanúi. (1-2. kép) A sárospataki plébániatemplom kriptájában és a debreceni Dobozi temetőben több hasonló technikával készült „övet" tártak föl. Egy-egy „töredék" 100-200 cm széles és 200-250 cm hosszú. Technikai különlegességük abban rejlik, hogy az öv előállításához csupán láncfonalakat használtak föl, azok egymáson való keresztezésével hálós alapot hoztak létre. (3-6. kép) A fonalak sűrítésével madarakkal, kétfejű sasokkal, galambokkal, virágtövekkel, geometrikus emberalakokkal mintázták. A munka végeztével a nagyméretű háló mindkét végét többágú rojt díszítette. 8 Az urak ezt a nagyméretű, laza szerkezetű textíliát összefogva, többszörösen a derekukra csavarva, elöl megcsomózva viselték. Esterházy Miklós nádornak a nagyszombati jezsuita templomból 4. 112