Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Anna RÁKOSSY - Noémi VARGA: Ein Dolch aus dem 16. Jahrhundert in der Esterházy-Schatzkammer

ANMERKUNGEN 1 Inv.-Nr. Ej 93. Vergoldetes Silber, Elfenbein, Eisen, Türkis, Holz, gegossen, ziseliert, graviert, emailliert, geschnitzt. Die Waffe ist 44,5 cm lang, an der Parierstange 9,1 cm breit. Mit der Scheide wog sie vor Beginn der Restaurierung 782,2 g, das Gewicht des restaurierten Stückes wuchs auf 788, 6 g. 2 Az első herczeg Esterházy fraknói ingóinak leltára 1654-ből. Merényi Lajos közlése. [Inventar der Esterházyschen Mobilien in der Burg Forchtenstein aus dem Jahr 1654. Mitteilung von Lajos Merényi.] In: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 10, 1903, S. 173. (166-179). 3 Gróf Esterházy Miklós nádor kincstára, 1645. Thaly Kálmán közlése. [Schatzkammer des Palatin Nikolaus Graf Esterházy aus 1645. Mitteilung von Kálmán Thaly]. In: Történelmi Tár 1883, S. 761 (755-767). Cista octava. 4 Zu den diesbezüglichen Schriftsdokumenten vgl: Magyar Országos Levéltár (MOL, Ungarisches Staatsarchiv), Az Esterházy hercegi család levéltára. [Fürstlich Esterházysches Familienarchiv] P 114 G/IV. 1885-1934 kiállítás rendezése céljából történeti kutatások és anyagkérés 3. sz. S. 378-386. Jegyzéke Főméltóságú herczeg Esterházy Miklós úr által az ötvösmű-kiállításra (bejelentett) beküldött ötvösmüveknek (ékszereknek). S. 378. „1., Ein türkisches Messer mit emaillirt Silberner Schniden, elfenbeinern Griff und rother Schnur. 2 Marek, Länge 45 cm (:Inv Nro 16.:) Werth 160 ft."; A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma [Liste der ungarischen historischen Goldschmiedeausstellung]. Budapest 1884, S. 109. ,,81.Török gyilok (Jancsik)". 21 cm hosszú, 9 °-ban görbülő, közepén domború emelkedésű aczélpenge; búbos markolata csont, keresztje a koronás pengeszorítót harapó kígyó, melyet kétfelől kék zománezos alapon arany háromlevelű virágok környeznek. Hüvelye czápás alapon vert keleti ízlésű virágzat és kék zománcz alapon aranyos díszítés, belső lapja sima, felül rosetten a hordó karika, a saru bogyóban végződik. Hg. Esterházy Miklós tulajdona, Fraknó." 5 Weitere Schriftsdokumente in: MOL Esterházy hercegi család levéltára. P 114 G/IV. 4.sz., S. 417-431. fm Esterházy Miklós hg fraknai (sic) régiség- és kincstárából a Budapest főváros által rendezendő 1886. évi történelmi kiállításra küldött műtárgyak jegyzéke. 420. p. „16. Egy handzsár ezüst hüvelyben elefántcsont markolattal. Magassága 45 cm értéke 60 ft."; Majláth Béla: A történelmi kiállítás kalauza. Budapest, 1886, S. 282. Kat. Nr. 1067. „Tőr (Pálé). Pengéje 21 cm hosszú, sima, gyengén ívelt s középen erősítő borda fut végig. Markolata faragott elefántcsont s alul styléizált sárkányfejekbe végződő, vésett s kék zománezos tokfedőbe végződik. Tokja gyengén aranyozott, előlapján vésett, czizelirozott és kék zománezos dombormivű; hátilapon pedig simán vésett arabeszkekkel díszített ezüst lappal van borítva és felfüggesztő zsinórral van fölszerelve. Hossza 45 cm. Eszterházy Miklós hg. fraknói kincstára." Gleichzeitig wurden auch vier Dolche mit Elfenbeingriff und Silberscheide aus der Sammlung des Ungarischen Nationalmuseums ausgestellt. S. 287, Kat.-Nr.: 1079, 1080, 1081, 1082. 6 Kunstgewerbemuseum, Budapest. Archiv, Sign.: MLT. 824. N. e. 2. 7 Az Esterházy-kincstár leltára [Inventar der Esterházy-Schatzkammer]. Mskr. Kunstgewerbemuseum, Budapest. Archiv, Sign.: KLT-1386 (im Weiteren: Esterházy Verzeichnis) S. 18, Nr. 93. „Görbe tőr, acélpengével, arabeszkes és zománcozott aranyozott ezüsthüvellyel, sárkányfejbe végződő keresztvassal és lapos hatszögű elefántcsont markolattal. Tőr h. 37 cm, Hüvely h. 28,5 cm. Magyar XVI. sz. eleje v. e. f." [„Krummdolch, mit Stahlklinge, mit silbervergoldeter Scheide mit Arabesken und Email, mit in Drachenköpfen endender Parierstange und flachem sechseckigem Elfenbeingriff. Dolch-L 37 cm, ScheidenL 28,5 cm. Ungarisch, Anfang oder 1. Hälfte 16. Jh."]. 8 Kalmár, János: Régi magyar fegyverek [Alte ungansche Waffen]. Budapest 1971, S. 117. 9 Inv.-Nr. C 199. Wir schulden Herrn Dr. Matthias Pfaffenbichler und Frau Michaela Gregor Dank für ihre Hilfe und Einwilligung zur Untersuchung des Dolches. 10 Inv.-Nr. 55.3245. Wir danken Herrn Tibor S. Kovács, dem Leiter der Waffenkammer des Ungarischen Nationalmuseums, für seine richtungsweisenden Ratschläge und dafür, dass wir die beiden Dolche untersuchen durften. 11 Inv.-Nr. 55.3237. Das den Griffknopf des Dolches zierende Wappen identifizierte Elemér Varjú 1933 mit dem Wappen von János Kállay (Varjú Elemér: A Bécsből hazahozott magyar műkincsek kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. II. Iparművészeti tárgyak, fegyverek [Ausstellung der aus Wien heimgeholten ungarischen Kunstschätze im Ungarischen Nationalmuseum. II. Kunstgewerbliche Gegenstände, Waffen]. In: Magyar Művészet IX, Nr. 9, 1933, S. 267-288, S. 281). Die auf die Familie Kállay bezügliche Wappenmitteilung von Iván Nagy (Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal [Die Familien Ungarns mit Wappen und Geschlechterfolgetafeln], VI, Pest 1860, S. 26, 40) und Béla Kempelen (Magyar nemes családok [Ungarische Adelsfamilien], V, Budapest 1913, S. 319) stimmt jedoch nicht mit dem Wappen auf der Waffe überein. 12 Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Rüstkammer, Inv.-Nr. Y 40. 13 Schöbel, Johannes: Orientalica. Historisches Museum, Staatliche Kunstsammlungen Dresden. Dresden o. J. [1961], Nr. 24, Abb. 24. 14 Glück, Heinrich - Diez, Ernst: Die Kunst des Islam. Propyläen-Kunstgeschichte V. Berlin 1925 (im Weiteren: Glück - Diez 1925), S. 587, Abb. 462 b; ähnliche Zeichen wie auf der Klinge des Dolches verwendeten auch spanische, schweizerische und deutsche Waffenschmiede. Hawtrey Gyngell, Dudley S.: Armourers' Marks. London 1959, S. 44, 79, 112.