Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

SZILÁGYI András: Adalék Nádasdy Ferenc (1623-1671) műkincseinek utóéletéhez

megsemmisült, legtöbb műtárgyát pénzverés céljából 1671-ben beolvasztották. Ezt a sorsot azonban néhány darab bizonyíthatóan elkerülte, például a gyűjtemény egyik „kitüntetett", különös becsben tartott műalkotása, a nevezetes „násfás serleg",

31 melyet az idő szerint még vélhetően a sárvári várkastély kincseskamrájában őriztek, s talán ezért nem szerepel a Bécsben összeírt inventarium tételei között. Ami pedig ez utóbbiakat illeti, azok között ugyancsak található néhány, amely bizonyosan nem került a Hauptmünzamt „kezelésébe". Éspedig főként - nyilván azok a darabok, amelyek egzotikus, ritka anyagból készültek - s épp ezáltal minősültek nagy értékűnek -, és (vagy) amelyek esetében a megmunkált nemesfém mennyisége nem volt számottevő. A fentiekben tárgyalt műalkotások - a Bacchus diadala néven ismert asztaldísztől a bilincs alakú láncos gyűrűig - kétségkívül besorolhatók e két kategóriába, illetve azok egyikébe. Érthető tehát, ha ezek sorsa másképp alakult, s ha nem az olvasztókemence vagy a rövid úton történő, gyors értékesítés várt rájuk. Ehelyett valószínűleg a Habsburgok „házi gyűjteményébe", I. Lipót Schatzkammerének állományába sorolták be őket. Onnan pedig...? Nos, ezen a ponton a források végképp elhallgatnak, még szórványos, ellenőrizhetetlen adatok sem állnak rendelkezésünkre. Azt azonban egyéb hiteles közlések alapján tudni lehet, hogy utóbb - elsősorban az 1683 utáni bő két évtizedben -1. Lipót udvara és az akkori magyar nádor, Esterházy Pál udvartartása között számos esetben került sor különféle, olykor meglehetősen bonyolult pénzügyi tranzakciókra. Esterházy Pál nádor ez idő alatt, lehetőségeihez mérten - mint köztudott — igen komoly szerepet vállalt a török elleni felszabadító háborúk folytatásához szükséges pénzalapok előteremtésében.

32 Erőfeszítéseit Lipót udvara számos esetben, különféle módon, olykor jelentős, máskor inkább gesztusértékű adományokkal, ajándékokkal ismerte el s honorálta. Effajta „viszontszolgálat" gyanánt, s egyszersmind az uralkodói kegy megannyi kézzelfogható megnyilvánulásaként I. Lipót kincstárának jó néhány darabja jutott akkoriban Esterházy Pál fraknói várába, annak tárházába. Lehetségesnek tartjuk, hogy közöttük voltak az imént bemutatott műalkotások is, Nádasdy Ferenc egykori kincstárának „hírmondói".