Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

ASZTALOS Zoltán-KELÉNYI Béla: Egy mongol rituális táncmaszk restaurálása

sebbet változzon. A hordozóanyag megerősítésére, szilárdítására meleg zselatin + 0,5%-os alkohol + szterogenol oldatot

19 használtam, amit a fecskendő segítségével a rovarjáratokon át injektáltam a tárgyba. Az esztétikai helyreállítás a letört fülrész visszaragasztásával kezdődött, amelyet „Araldit AW106" típusú kétkomponensű műgyantával végeztem. Igaz, hogy ez a szer visszaoldhatatlan (speciális oldószerekben enyhén duzzasztható) térhálót képez, de erre azért volt szükség, hogy a kötés teherbíró legyen, mivel a nehéz fülbevalót ehhez kellett felerősíteni. A kiegészítéshez 4%-os metil-cellulóz oldatot kevertem össze papírvattával,

20 és apró pamutdarabkákkal, majd rétegenként hordtam fel a tárgyra, a maszk készítésének hagyományos technikáját követve.

21 A rétegenkénti szárításnál a nap melegét az infralámpa helyettesítette.

22 Minden egyes felhordott pép után restaurátor-vasalóval préseltem össze a rétegeket, a festés alatti utolsó rétegre méretre vágott japán-papírt helyeztem, így értem el a tárgyhoz igazodó sima felületet. A hiányzó festékrétegek pótlását a maszk egységessé tétele szempontjából tartottam indokoltnak. Az alapozást bolognai krétával végeztem, amit akvarellel retusáltam. Az eredeti festékréteg feltárására a többszöri átfestés miatt nem került sor. Elsősorban azért, mert egy esetleges későbbi beavatkozás során a kiegészítéseket feltehetően el kellene távolítani, másodsorban pedig az állagmegóvás volt a cél. A restaurálás során figyelembe vettük, hogy az átfestések a tárgy történetéhez hozzátartoznak, hiszen minden egyes rituálé előtt újra meg újra átfesthették. Miután az esztétikai helyreállítás megtörtént, a kiegészítést akvarell védőlakkal vontam be. A száradás és a koronarészek visszahelyezése után a maszk elnyerte restaurálás utáni állapotát. (A.Z.)