Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
ÁCS Piroska: Lechner Ödön köztéri szobrának története
Farkas és Cser munkái esetében többnyire megegyezett a hivatalos ítészekével, Ligeti elgondolását azonban mindannyian erősen kritizálták. 20 Éppen e félresikerült terv kiemelése miatt még a bíráló bizottság teljes hozzánemértésének vagy rosszhiszeműségének vádja is elhangzott. Erről a fordulóról a legalaposabb elemzést Lázár Béla tollából olvashatjuk a Pesti Hírlap április 11-i számában. O Farkas Bélának azt a pályaművét tartotta különösen szerencsésnek, amelynél a sziklatömbön ülő, elgondolkodó alak főkontúrja határozottan fogta össze a formákat, s a talapzat jó arányával egységes, zárt tömeghatást keltett. Kevésbé volt elégedett Cser munkáival. A három közül csak kettőt tartott említésre méltónak, egy álló és egy ülő alakos megoldást. Előbbinél a szemet bántó nyugtalan dinamikát, utóbbinál az erőltetett pózt kifogásolta, hiszen a kicsavarodott figura szinte rádőlt a rajztáblára. Lázár viszonylag kíméletesen nyilatkozott a Ligeti-makettről, mely egy ruhátlan ifjút mintázott, kezeiben egyegy épület modelljével. Az alak statikáját bizonytalannak, szimbolikáját zavarosnak tartotta. Viszont dicsérte a talapzatra helyezett finom reliefet, Lechner művészien megörökített profiljával. 21 Ám kritikustársai nem mártották cukorba a keserű pirulát. Elek Artúr kedvenc jelzőjével illette, banálisnak nevezte a lábujjhegyen ágaskodó figurát, amelyet a vállára vetett - vitorla módjára dagadó - keskeny lepel rögzített a talapzathoz. A Magyarország anonim tudósítója pedig a „tortalapokon" hordozott épület-díszektől borzadt el. Megsemmisítőén sommás véleménye így hangzott: „Ezt a szobrot lehetetlen elképzelni Budapest valamelyik terén, pedig azokon sokmindent megvalósítottak már." Lázár további, néhány mondatos leírásaiból nagyjából magunk elé képzelhetjük a dicséretet kapott pályaműveket is. Petri Pick Lajos most két munkával jelentkezett. Az egyik csupán korábbi tervének kissé módosított változata volt, míg a másikon egy magyar ruhás, kopjafát faragó figurát mintázott. Hasonló jelképekhez nyúlt Vass Viktor is. Kopjafát tartó félaktja, ill. rovásos oszlopot emelő aktja nem bizonyult kellően végiggondolnak, bár az elsőnél az oszlopból kibontakozó félalak finom mintázása említést érdemelt. Elnagyolt volt Körmendi-Frim Jenő terve is. Az építész alakját stilizált oszloppal váltotta ki, ám az túlságosan naturalista fejben végződött, s ez stíluszavart szült. Mészáros László magas oszlop tetejére ültette figuráját. Kalotai-Kreipel Ottó munkáiról csak annyit tudhatunk meg, hogy egy meglepően nyugodt hatású, mélyen elgondolkodó pózban ülő alakkal és egy közvetlen benyomást keltő álló alakkal pályázott. Horváth Géza kissé esetlen ülő figurájának inkább tömeghatása volt megkapó. E többé-kevésbé megegyező eszmeiségű művek mellett feltűntek egyénibb, bár nem feltétlenül szerencsésebb invenciók is. Lányi Dezső például kutat tervezett. Ez azonban jobban illett volna egy sétányra, mint köztérre. Ráadásul a bal oldalon álló főalakot nem tudta egyensúlyba hozni a jobb oldali puttócsoporttal. A Düsseldorfból jelentkezett Székessy Zoltán alkotását más forrásból ismerjük. Vámos Ferenctől kapta „az építész a bokrétaünnepen" címet. Ennél a munkaköpenyes, jobbjában rajztekercset tartó Lechner bokrétával díszített állványok között álldogál. A pályázat egyik „felfedezettje" a fiatal Görömbey Imre lett. Kellő lelki érzékenységgel és biztos kézzel mintázta meg tervének főalakját, az elgondolkodva ülő, befelé figyelő figurát. A talapzatot díszítő, kettős kereszt alatt összeroskadó ifjú kompozíciója is dicséretet érdemelt, noha elgondolását kissé hangosnak, inkább síremlékhez illőnek minősítették. E lelkes hírlapi polémia után ült össze ismét a szoborbizottság, Liber Endre fővárosi tanácsnok elnökletével. Tagjai jóváhagyták a zsűri javaslatát egy szűkebbkörű pályázat kiírására, de erre Farkas, Cser és Ligeti mellé meghívták mindazokat is, akik a régebbi és a legutóbbi pályázaton külön elismerést kaptak. S az addigiaktól eltérően a teljes kompozíciós minta mellé most külön portrétanulmányokat is kértek Lechnerről. Az újabb határidőt május 30-ra tűzték ki.