Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

ÁCS Piroska: Lechner Ödön köztéri szobrának története

Június 7-én rövid kommüniké adta tudtul az érdeklődőknek, hogy a zsűri végre kiosztotta a díjakat. A döntés furcsasága felülmúlta a korábbiakat, teljes alakos makettet ugyanis nem jutalmaztak. A tizennégy pályamunka közül az első helyezést Farkas Béla tanulmányfejének ítélték. A másodikat Kalotai-Kreipel Ottó munkája, a harmadikat Cser Károlyé kapta. Megdicsérték még Petri Lajost is. Farkas Béla nyertes tanulmánya meglehetős hűséggel adta vissza Lechner arcvonásait, a fejet azonban egy csuklónál elvágott kéz támasztotta alá. Ez inkább zavarólag hatott, elnagyolt benyomást keltett. Ráadásul az alig életnagyságú szobor már csak méreténél fogva sem illett a kijelölt helyszínre, Jókai ülőszobrának pandanjaként. A bírálóbizottság mindenesetre külön pályázatot hirdetett a mű építészeti megoldására. Ma már igen nehéz rekonstruálni, hogy egy-egy szoborpályázat hátterében a tisztán szakmai szempontok mellett, vagy éppen azok mellőzésével milyen más tényezők, lehetséges érdekösszefonódások, ill. érdekellentétek működtek. Annyi bizonyos, hogy a Lechner-emléknél a többszöri forduló inkább rontott mint javított az artisztikus eredményen. A huzavona okára Beck Ö. Fülöp emlékezései nyomán tudunk következtetni.

22 Úgy tűnik, a zsűri lépéseit elsősorban az anyagiak hiánya befolyásolta. Hiába ismételték meg annyiszor a pályázatot, hiába foglalkoztak vele annyit a lapok, az első 3-400 pengőnyi adomány után nem folyt be több pénz. így, bár nemes cél érdekében történt, mégiscsak 20-30 művészt dolgoztattak hónapokon át kellő fedezet nélkül. A bírák utoljára ezért is döntöttek a teljes figura helyett a portré változat mellett. A nagyjából 2-3000 pengős mellszoborra viszont a főváros nem volt hajlandó folyósítani az egészalakos műre megszavazott 10000 pengőt. így Farkas Béla végül Lechner Ödön alakos másának egyszerű talapzaton ülő megmintázására kapott megbízást. Beck szerint a munkában Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Pásztor János is közreműködött. A szoborról lemaradt Lechner „attribútuma", a házisapka. Helyette a mindig elegáns öregúr gyűrött nagykabátot kapott. A teljes nagyságú agyagminta 1932 elején készült el, s hamarosan bronzba öntötték. Az összes költség végül 16000 pengőt tett ki. A szobor kálváriája ezzel még nem ért véget. Újabb nehézség az elhelyezése körül kerekedett. A megfelelő bizottság 1932. július 22-én az 5577/1932 számú határozattal engedélyezte Lechner Ödön emlékművének a korábban kijelölt helyre, vagyis a Liszt Ferenc térre való felállítását. Mielőtt ez megtörténhetett volna, a következő évben a bizottság egyik résztvevője, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hirtelen megváltoztatta állásfoglalását. Azzal érvelt, hogy közeleg Liszt Ferenc halálának ötvenedik évfordulója, s a teret a zeneszerző tervbe vett (!) monumentumának kell fenntartani.

23 Lassacskán elérkezett, majd el is múlt 1934. június 10-e, Lechner Ödön halálának 20. évfordulója, s szobra még mindig nem került az őt megillető, jobban mondva a hozzá legjobban illő helyre, valahai törzsasztalának szomszédságába. Szoboravatás helyett a Társulat június 20-án ünnepélyes gyűlést tartott az Akadémián, ahol Gerő Ödön és Vámos Ferenc mondott beszédet. Az emlékművet csak 1935 késő őszén, elkészülése után több mint három évvel szállították nagy társzekerekkel a Közmunkák Tanácsától visszakönyörgött helyszínre. A talapzat felállítását, az utolsó simításokat néhány nap alatt elvégezték. A zsákponyvával lefedett szobor készen állt a leleplezésre. A bohózatba illő utolsó fejezetet a Pesti Napló két írása, Konkoly Kálmán riportja és Jánszky Béla levele tárja elénk.

24 A Társulat hiába siettette a szobor felállítását a téli hidegek beállta előtt. Mivel az építési engedély késett, a szükséges munkákat a főváros építési bizottságától megkapott ideiglenes építési engedély alapján végezték el. Ám a végleges hozzájárulást a hatóságok azzal a kikötéssel adták meg, hogy „az ornamentális lépcsőrész elhagyandó".

25 A vitatott elem a tulajdonképpeni talapzat kerete volt. Szabályos négyzet, melynek minden oldala hat-hat vízszintesen lefektetett lapból állt. Ezeken stilizált virá-