Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
BÉKÉSI Éva: Neorokokó stílusú kehely a 19. század végéről, az Egger-testvérek műhelyéből
BEKESI EVA NEOROKOKÓ STÍLUSÚ KEHELY A 19. SZÁZAD VÉGÉRŐL, AZ EGGER-TESTVÉREK MŰHELYÉBŐL A feltűnően gazdag díszű zománcműves kehely 1 valamennyi, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményével foglalkozó kiadványban úgy szerepel, mint az ötvös kollekció kiemelkedően reprezentatív, rokokó stílusú, 18. századi darabja. Az európai iparművészet remekeit felvonultató jubileumi kiállításon is az 1750 körüli években készült műtárgyak között kapott helyet; a katalógusban „rendkívüli alkotásként" aposztrofálják. A több idegen nyelven is megjelent, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeit népszerűsítő könyv szintén említésre méltó darabnak tartja: „A festett zománc, valamint az «émail d'épargne...» a francia ötvösség kedvelt megoldásai. Ezek együttes alkalmazását láthatjuk gyűjteményünk egyik fontos darabján, egy XVIII. századi arany kelyhen, melyet rendkívül igényes, gondos megmunkálás és a díszítmény motívumainak feltűnő változatossága jellemez... A rokokó stílusú iparművészeti alkotások sajátosságait fedezhetjük fel e művön, mely az 1750 körüli francia ötvösművészet legrangosabb emlékei közé sorolható." Hasonlóképp sorolja a kelyhet a francia rokokó - főúri megrendelésű, azok számára irányt adó - tárgytípusai közé az 1983-ban megjelent kézikönyv, a Régiségek könyve is. 2 Az 1990 tavaszán megnyílt Barokk és rokokó című kiállításon már nem szerepelt, s ez minden bizonnyal némi meglepetést keltett a gyűjteményt jól ismerő szakemberek körében. Alábbiakban arról a vizsgálatról kívánok számot adni, amely indokolttá tette, hogy a 18. századi anyagból kihagyjuk, s mintegy száz évvel későbbre datáljuk. Egyszerű anyagvizsgálattal megállapítottuk, hogy a kehelynek mindössze kuppája arany, többi része aranyozott ezüst, applikált zománcdíszítéssel. Talpa háromszög idomú, architektonikus felépítésű, szára két volutával kapcsolt, balluszter formájú. Felületét pikkelyes és rácsos mintázat borítja, rajta az alapfelülethez hasonló, pontos megmunkálású, finom transzlucid zománcos darabként ráapplikált állatalakos és növényi ornamens. Nóduszát szintén zománcműves szív-és levélmintázat díszíti, kosarán áttetsző rácsos mustra, valamint plasztikus kagylós, kartusos virágos díszítmény. Pártáján kettős hullámszalagos inda, közeiben nefelejcs motívumokkal. Aranykuppája sima peremszegélyű, harangidomú. Talpát szokatlan, ún. fenéklemez borítja egy, a kuppával azonos értékű, huszonnégy karátos, rendkívül vékony aranylap. Ennek óvatos eltávolításával jóval kevésbé gondosan megmunkált, valamivel vastagabb aranyozott ezüst fedéllemez bukkan elő, amelynek széleit alaposan rádolgozták a talp peremére. Az ónforrasztással megerősített lemez elválasztása után vaskos, galvanoval és utánfestéssel aranyozott erőteljes kehelyszár és meglehetősen durván eldolgozott, a 19. században készült menetes csavarokkal rögzített belső szerelvények látszottak. Ezek a technológiai megoldások már önmagukban is kizárták azt a lehetőséget, hogy a kehely előbb készült volna, mint a 19. század második fele. Az Iparművészeti Múzeum Művészet és mesterség című állandó kiállításán 1985 óta szerepel egy viszonylag kisméretű, részletei-