Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

In Memoriam

ellenkezőleg, megértő, bölcs empátia jellemezte minden esetben, amikor a talentum kétségtelen jelével találkozott. Nem tudott viszont türelmes és elnéző lenni olyanokkal szemben, akiknél a középszerűség, a csekély képesség felettébb nagy ambícióval, öntudattal párosult. Nem tartotta sokra azokat, akiknek ilyen-olyan megnyilatkozásaiban óvatos kisszerűséget, taktikus „diplomáciai" manővereket látott. Mindez talán érthetővé teszi, hogy Maros Donkát igen sokan - a szakma szűkebb körein túl is számosan - respektálták, ám kevesen mondhatták el, hogy valóban közel álltak hozzá. S a múlt idő használata itt szomorúan indokolt; fájdalmasan sokan távoztak már el az utóbbiak sorából, akikhez a közeli ismeretségen túl a kölcsönös érzelmi kötődés szálai is fűzték. Talán három nevet illő itt megemlíteni: Kormos KIÁLLÍTÁSOK A BUDAPESTI IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN XV-XVIII. századi könyvkötés-technikák, a könyvkötések restaurálása. 1971 (Sz. Koroknay Évával) Lengyel műkincsek. 1978 (Petneki Áronnal) Egyházi gyűjtemények kincsei. 1979 (Dávid Katalinnal) „Nyitva van az Aranykapu" - Játékok gyermekeknek és felnőtteknek. 1979 (B. Kiss Évával) Az európai iparművészet stíluskorszakai. Barokk és rokokó. 1990. (Szilágyi Andrással) KIÁLLÍTÁSOK A NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUMBAN Rokokó legyezők. 1978 Táblajátékok. 1982 PUBLIKÁCIÓK Flabellum és esmouchoire. = Múzsák, 1978. 3. 24-26. Mesterművek bőrből, rongyból. = Múzsák, 1986. 1. 34-35. „Hogy lett szerelemből dühössé, bolonddá ..." Egy 18. századi legyező ábrázolása. = A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, 1991. 263-264. Istvánét, a költőét, aki Donkát visszafiatalítva „hatévesen az iskolapadba ültette", s az immár legendás rákosligeti kertet, házat és lakóit versében megörökítette, továbbá Péter Mártáét és a professzorasszony Zádor Annáét, akiknek óvó szeretete és biztatást adó sűrű elismerése oly sokat jelentett Donka számára. Nekünk pedig, akik hosszú időn át kollégái lehettünk - szeretteinek gyászában osztozva - a magunkra maradottság torokszorító, keserű érzése jut. S a buzgó fogadkozásé, hogy kéziratban maradt kitűnő munkáját gondozni, megjelentetni fogjuk. Főként pedig az üresség, a fájdalmas hiány érzése, amely az évek múltával, meglehet, oldódni, csillapulni fog, megszűnni nem. Szilágyi András Péter Márta (1940-1991). = Művészettörténeti Értesítő, 1992.1-4.121-123. A császár bilboquet-t játszik. = Művészettörténeti Értesítő, 1993. 1-2. 48-49. „... A föld s a lég lihegve vágyra ajzott ..." Legyezők 18. századi francia metszetek után. = Művészettörténeti Értesítő, 1993. 3^4. 21-26. Hatalom, dicsőség, múlandóság. Kiállítások Budapesten és Székesfehérváron. = Új Művészet. 1993. 12. 11-15. Jegyajándék 1785-ből. Adalék a pozsonyi luxusipar történetéhez. = Ars Decorativa, 13. 1993.213-219. Nürnbergi ötvösmunkák, 15-19. század. Kiállításkatalógus, (recenzió) = Ars Hungarica, 1993. 1. 138-139. „Kívánnyák-e, akarják-e, hogy a' klenodiumokat tartó vasas láda fel nyittasson ..." Adalékok a 18. századi efemer műfajokhoz. = Művészettörténeti Értesítő, 1994. 1-2. 83-87. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Historizmus és eklektika. Kiállításkatalógus, (recenzió) = Ars Hungarica 1994. 2. 283-287. KÉZIRAT Legyezők a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. 18-20. század. Szakkatalógus