Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
NAGY Ildikó: Hagyományos koreai ruhadísz a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum koreai gyűjteményében
NAGY ILDIKÓ HAGYOMÁNYOS KOREAI RUHADÍSZ A HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM KOREAI GYŰJTEMÉNYÉBEN A hagyományos koreai nemzeti viselet, a hánbok, évszázadok óta különbözik a szomszédos nemzetekétől, noha előzménye az északi nomád törzsek kaftánviseletéhez hasonló öltözék lehetett, és használtak kínai jellegű viseleti darabokat is. Eltérőek voltak a fejviseletek és a lábbelik is, továbbá a kiegészítő kellékek, amelyek a társadalmi szokásoknak megfelelően egy-egy öltözékhez nélkülözhetetlenül hozzátartoztak. A koreai viselet történetét az i. sz. 4-5. századig tudjuk nyomon követni a Kogurja-kori (i. e. 37—i. sz. 668) sírok zsánerjelenetes falfestményein, amelyek más művelődéstörténeti vonatkozásokon kívül számos viselettörténeti információval is szolgálnak. A kungneszangi Táncosok Sírjában (Kungneszang Mujongcsong) vagy az ánáki 3. számú sír (Anák dzé szám-ho Gobun) sírkamráiban a falfestmények jeleneteiből képet kapunk a különböző társadalmi helyzetű szereplők öltözetéről és szokásairól.' A koreai viselet végleges formái a Dzsoszandinasztia korában alakultak ki, amikor a koreaiak egész gondolkodását, a kultúrát, a művészeteket, de még a reáltudományokat is a konfuciánus etika szabályozta, meghatározva a társadalom és a családok életét és értékrendjét. Ez hatással volt az öltözködési kultúrára és a viseleti tárgyakra is. Az egyes öltözékek készítésénél figyelembe kellett venni viselőjük származását, rangját, nemét, korát és családi állapotát. Egy alacsonyabb származású nem ölthette magára a nemesek öltözékét és fekete lószőrkalapját. A kontrasztok igen szembetűnőek voltak a köznép tompafehér színű mindennapi ruházata és az udvar színpompás öltözékei között. A különböző alkalmakkor viselt öltözékeknek meghatározták a színét és az anyagát is. Példa erre a hagyományos esküvői viselet, amely színpompás anyagokból készült, míg a temetési viseletet nyersvászonból szabták. A koreai öltözék alapvető jellemvonása, hogy - nemre és származásra való tekintet nélkül két részből áll. A női ruha felső része a boleró jellegű, hosszú ujjú blúz (dzagori), melyet az elején félágas masnival kötöttek meg. Hozzá sűrűn redőzött, hosszú szoknyát viseltek (csimá). Ez a kétrészes viselet formájában alig változott az idők folyamán, csak a blúz arányai változtak némileg. A bolerószerű blúz jellegzetes vonalú ujjaival széttárt madárszárnyhoz hasonlítható, és mozgáskor a hosszú szoknyával légiesen könnyed sziluettet alkot. : A hagyományos női (és férfi) ruhafelsőrész, a dzagori megkötésének szokása a Kogurja-korig fellelhető. A ruhapántot akkor még derékon kötötték meg. Ez a szokás a Korja-kortól (918-1392) és a Dzsoszan-dinasztia korában (1392-1910) megváltozott, és a ruhát összefogó két hosszú pántot mellmagasságban jobboldalt kötötték meg, fél ágra kötött masnival, amely a ruha díszéül is szolgált. A női ruha felett - főként a tehetősebbek ujj nélküli, pelerinhez hasonló köpenyt (dzángot) viseltek. Ennek sűrű redőzésű, kapucniszerű fejrésze az arc nagy részét is eltakarta. A férfi öltözék ingkabátszerű felsőrészből (neve szintén dzagori) és bő fenékszabású és szárú nadrágból (pádzsi) állt. Utóbbit bokánál pánttal kötötték át.
