Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

PRÉKOPA Ágnes: A barokk-kori Gyermek Jézus-ábrázolások néhány érdekes emléke az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében

szült lapok csupán az ábrázolás alapján különíthetők el a más alkalomból, de általában ugyancsak ajándékba adott szentképektől. (A budai német polgárság körében is megjelenik a kis Jézus figurája az újévi üdvözleteken, amint azt egy 1815 körül készült rézmetszetes köszöntőkártya is tanúsítja

13

.) Ehhez a csoporthoz tartozik két pergamen Spitzenbild a XVIII. század végéről. Mindkettőn rózsával teli kosáron üldögél a Kisded, baljával keresztet emel magasra, a kosár alatt Dulcis Iesu (illetve O Dulcis Jesu) felirat. A Procopius-gyűjtemény darabján

14 (4. kép) dominánsabb a csipkefelület, amelynek aszimmetrikus keretelése a rokokó ízlés emlékét idézi. A pergamenlap sarkaihoz közel sugárirányú vágásokkal keretelve, virágszerű formaként jelenik meg az a négy pont, ahol a lapot a szentkép készítésekor kemény felületre szúrták rá. A másik darab - a bemutatott szentképek közül az egyetlen, amelyik nem a Procopius-gyűjteményből származik

15 (5. kép) - alapformája oválisba írható, csipkés széle és a hálószerű felület egyenletessége nyomán feltételezhető, hogy a kép egyetlen sablon segítségével, stancolással készült

16

. A gyermek Jézus gyűjteményünkben található barokk kori ábrázolásainak sorát olyan szentképek zárják, melyek előképei a felvilágosult uralkodók rendeleteinek nyomán felszámolt szerzetesi templomokból vesztek el, s csupán másolatokból vagy éppen a kis szentképek nyomán rekonstruálhatók. Az egyik a bécsi klarissza kolostor egykori kegyképe, amely az ülő kisded Jézust kezében madárral ábrázolja

17

. Szentképünk, amely szintén a Procopius-gyűjteményből származik, selyemre festett, fémszállal és selyem-applikációval díszített, fémszállal kereteit

18 (6. kép). Egy Salzburgban őrzött, gazdagabban díszített, de a miénkkel a legtöbb szempontból rokonítható kis szentkép ismeretében megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy darabunkat is a bécsi klarisszák készíthették. A másik kegykép a gyermek Jézus kultuszát és a Jézus Szíve-tiszteletet egyesítő ábrázolások közé tartozó'

1

' müncheni Seminarikindl, amelynek két érdekes szentkép-változata is szerepel gyűjteményünkben. Az eredeti kegyképen, amelyet Jacopo Amigoni vagy annak egyik tanítványa festett, rózsák között ül a kis Jézus, és jobb kezével lángoló szívére mutat. A kép 1720 körül készült a Nagy Szent Gergelyről elnevezett szeminárium müncheni temploma számára. A szekularizáció következményeképpen 1803 után a kegyképnek nyoma veszett. Az ábrázolási típus azonban - többek között a Jézus Szíve-társulatok tevékenységének köszönhetően - a XIX. század elejére már igen széles körben elterjedt Bajorországban, olyannyira, hogy paraszti bútorokon, az ágyvégek díszeként is megjelenik az ábrázolása

20

. A XVIII. század közepe-második fele körül keletkezhetett az a műfaján belül kiemelkedő, rendkívül igényesen megfestett pergamen szentkép, amely a müncheni Seminarikindlt némi átfogalmazással jeleníti meg: a Kisded nem lángoló szívére mutat, hanem vastag aranyláncot tart két kezével

21 (7. kép). Létezett tehát egy olyan, az eredeti oltárképtől ebben a részletben eltérő variáns, amely nyomán aztán a láncmotívum megjelenik több más ábrázoláson, így egy, a XIX. sz. elejéről származó üveghátlapfestésű képen is

22

. A szimbólumok és attribútumok változása, jelentésmódosulása - ami a populáris műfajok egyik fő jellemzője - figyelemmel kísérhető a típus további történetében, ahol a motívum átalakul, ezáltal viszont új értelmet nyer. Gyűjteményünk egy másik, a XVIII. sz. végére datálható pergamen szentképe az aranyláncot már kötélként ábrázolja, amely pedig nem más, mint a szeretet köteléke, amint a szentkép felirata hirdeti: „Traham eos in Vinculis Charitatis"

23 (8. kép). A kézzel festett szentképek csoportjának késői képviselője egy, a rocaille-t a műfajtól immár elszakíthatatlan ornamensként alkalmazó, de valószínűleg aXVIII-XIX. sz. fordulóján készült, rendkívül didaktikus kompozíciója pergamen képecske, amelynek egyértelműen a Corpus Christi címet adhatnánk

24 (9. kép). A kép bal oldalán a jászolban fekvő, lángoló szívére mutató Kisded, jobb oldalt pedig a keresztrefeszített Krisztus alakja látható, középen fönt felhőkön lebeg egy lénysugaraktól övezett monst-