Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
PRÉKOPA Ágnes: A barokk-kori Gyermek Jézus-ábrázolások néhány érdekes emléke az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében
pest hatalmas keresztet - a húsvéti zászlóval egyenértékű szimbólumot - mindenképpen a bal kéz tartja. (A típus tehát teljes mértékben elkülönül a középkori gyökerű, áldó és glóbuszt tartó kis Jézus-ábrázolásoktól, amelyek legismertebb barokk kori képviselője a prágai kis Jézus spanyol eredetű kegyszobra.) A Tiroler Landesmuseum B. G. mesterjelzést viselő faragványán is megtaláljuk a csoport fentebb leírt jellegzetességeit, azzal az egy eltéréssel, hogy ez a figura teljesen meztelen 7 . A délnémet faragványok vizsgált csoportjának viszont további közös vonása az ágyékkendő jellegzetes hajtása és redőzése. Az Iparművészeti Múzeum elefántcsont figurája fő jellegzetességei révén szintén a felsorolt művek által kijelölt típusba sorolható, melytől azonban eltér a figura arca, kissé szigorú és koravén, erősen artikulált arcvonásai miatt. Ez a részlet azonban csupán a faragóműhely mesterségbeli ismereteit jellemzi, akárcsak a lábak elég igénytelennek tűnő kidolgozása. Az ábrázolási típus történetének egyfajta lezárásaként a sor végére illik Berliner katalógusának 603a. számot viselő faragványa, amely a XVIII. század második-harmadik negyedére datálható, és amely a típust egy rutinos mester interpretációja révén minden részletében barokk átfogalmazásban, könnyed és oldott formakezeléssel jeleníti meg. A salzburgi Loretokindl-t ábrázoló szentkép nincsen ugyan múzeumunkban, de a prágai kis Jézusról a Procopius-gyűjtemény révén őrzünk egy kis szentképet, amelynek alapja tűszúrásos díszű papírlap, erre ragasztották a prágai kis Jézus rézmetszetből kivágott alakját, amelyre szövetből kivágott ruhát, annak szegélyeként pedig fémszálas díszt applikáltak 8 (2. kép). A Procopius-gyűjtemény - sok más műtárgy mellett több mint ötszáz, túlnyomórészt XVIII. századi pergamen szentképpel gazdagította múzeumunkat 9 . Joggal feltételezhető, hogy a gyűjtemény anyaga többségében osztrák és délnémet területekről származik, erről tanúskodnak a feliratos vagy típusuk révén pontosan azonosítható darabok is. A Procopius-gyűjtemény szentképei közül mindazokat, amelyek készítési helye pontosan nem határozható meg, legvalószínűbben osztrák vagy délnémet eredetűnek tarthatjuk, beleértve a prágai kis Jézust ábrázoló darabot, valamint az alább bemutatásra kerülő műveket is. A betlehemi jelenetből „kiemelt", újszülött, bepólyázott kis Jézus önálló ábrázolása és annak kultusza szintén középkori eredetű. Az irodalomban leginkább német és osztrák egyházi gyűjtemények katalógusaiból ismerjük a „Fatschenkindl"-eket, amelyek a leggyakrabban viaszból készültek. A legismertebb pólyás Jézuska - kegyszobor a szentföldi fából faragott római Santo Bambino di Aracoeli, amelyhez napjainkban is zarándokok és levelek ezrei érkeznek. Ez a gazdagon felöltöztetett, bepólyált Kisded nem fekszik, hanem különös kivételként „talpára állítva" helyezik el az oltáron, ami a típusra egyébként nem jellemző 10 . Noha a római kegyszoborral közvetlen kapcsolatban nem lehet, mégis ahhoz hasonlóan „talpára állított" helyzetben lebeg a pólyás Jézus virágkoszorúval övezett figurája a Procopius-gyűjtemény festett pergamen szentképén 11 (3. kép). Ennek a Jézuskának nincsen koronája, feje körül a nimbuszt tűszúrásos technika emeli ki. A pólya a fehér ingbe öltözött, kezét imára kulcsoló gyermek testét csupán derékig takarja. A rózsákból, tulipánokból és más virágokból font virágkoszorút János evangélista szavai keretelik: DEUS ERAT VERBUM / ET VERBUM CARO FACTUM EST. A rendelkezésemre álló szakirodalomban nem találtam analóg darabot, de az ábrázolásmód, a virágkoszorú-motívum, valamint a Bibliához való hűséget hangsúlyozó feliratválasztás a XVII1-XIX. század fordulójára enged következtetni. A gyermek Jézus újévi üdvözletül ajándékozott képe legkorábban a késő gótikus német fametszetek önálló műfajt alkotó csoportjaként jelenik meg a grafika történetében. A kis Jézus figurájának az újévi szerencsekívánatokkal való összekapcsolódásáról nemcsak ezeknek a metszeteknek a feliratai, hanem a német nyelvterületek népi hagyományaiban évszázadokon át továbbélő, a göndör hajú kis Jézust idéző újévköszöntő versikéi is tanúskodnak 12 . A kis szentképek technikától független, önálló műfajjá alakulásával ezek az újévi ajándéknak ké-
