Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
PRÉKOPA Ágnes: A barokk-kori Gyermek Jézus-ábrázolások néhány érdekes emléke az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében
PREKOPA AGNES A BAROKK KORI GYERMEK JÉZUS-ÁBRÁZOLÁSOK NÉHÁNY ÉRDEKES EMLÉKE AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A kisded Jézus történeti-ikonográfiái kontextustól függetlenített, önálló alakjának tisztelete a késő középkorig vezethető vissza 1 . A barokk korában újra felvirágzó, sokféle irányban és sokszínűen kibontakozó kultusz számos, többségében publikálatlan tárgyi emléke található gyűjteményünkben. 1909-ben került be múzeumunk leltárába a Delhaes-hagyatékból egy mindössze 9,7 cm magas, elefántcsont gyermek Jézus-figura 2 (1. kép). A faragvány eddig csupán az 1978-ban rendezett kisplasztikái kiállításon szerepelt, melynek katalógusa nem tért ki az ábrázolási típus távolabbi részleteire 1 . A szobrocska által képviselt ikonográfiái típus azonban - kultusz- és kultúrtörténeti vonatkozásai miatt - kiemeli darabunkat az elefántcsont-faragás műfajából, és jóval tágabb művészeti összefüggésbe helyezi, a ruhába öltöztetett kegyszobrok csoportjába. Minderről a darab jelenlegi állapotában az alig észrevehető festésnyomok és a korona felerősítésének helye mellett az egykor valamilyen attribútumot tartó jobb kéznek most csupán a levegőt markoló mozdulata árulkodik. A faragvány által ábrázolt Jézus-gyermek meztelen, alakját csupán ágyékkendő fedi. A figura domború, füves dombot imitáló talapzaton áll, jobb kezét előrenyújtja, balját fölemeli. Ujjainak vége - jobb kezének összezárt hüvelykés mutatóujja kivételével - letörött, feje tetején csavarmenetes furat. Szembogarában és orrlyukaiban fekete, a szemzugokban és a szájon vörös, a hajfürtök között világosbarna festék nyomai. Letört bal karja múzeumi restaurálás révén került vissza eredeti helyére. Ezt a típust az elefántcsont-faragás irodalma - Philippovich nyomán - általában „Bräutigamtypus" néven, míg a szakrális néprajz általánosan „Trösterlein, Seelentrösterlein" néven említi 4 . Az elefántcsontból vagy viaszból készült, álló, a legtöbb szobrocska esetében kezét áldásra emelő Jézuska-figurák a női szerzetesrendek privát devóciójának jellegzetes emlékei. A Trösterleint fogadalomtételkor ajándékként kapta az apáca, szerzetesi cellájában tartotta, ruhákat készített neki, és azokba öltöztette gyermekként ábrázolt mennyei vőlegénye képmását. A Delhaes-gyűjtemény darabja az irodalomból ismert analógiák alapján feltehetően a XVII-XVIII. század fordulója körül készült délnémet munka lehet. Legközelebbi analógiái a müncheni Bayerisches Nationalmuseumban és a baltimore-i Walters Art Galleryben találhatók 5 . A német emlékeken belül jól elkülönül az a típus, amelynek jellegzetes képviselői a müncheni gyűjtemény Berliner által készített katalógusának 367. számú darabja, valamint Randall baltimore-i katalógusában a 389 és 390. számmal jelzett faragványok. Közös jellemzőjük - a testtartáson, valamint a kerek és magas, dombocska-szerű talapzaton túl 6 - a figura bájos-esetlenül nagy feje, lágyan mintázott vonásai, és a jobbra lefelé - leginkább a felemelt jobb kézre, azaz az egykor abban tartott sceptrumra - irányuló tekintet. Az egyes részletek rekonstruálásához elsősorban a bajor eredetű salzburgi Loretokindl-t tekinthetjük támpontnak, a keresett ikonográfiái típussal való részletazonosságai miatt. A salzburgi Loretokindl jogart tart a jobb kezében, egyes szentképi ábrázolásain viszont pálmaágat vagy virágot. A figura méreteihez ké-
