Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
RENNER Zsuzsanna: R. M. Soelaeman Pringgodigdo, a műgyűjtő diplomata emlékére
RENNER ZSUZSANNA R. M. SOELAEMAN PRINGGODIGDO, A MŰGYŰJTŐ DIPLOMATA EMLÉKÉRE R. M. Soelaeman Pringgodigdo 1934. november 20-án született Jakartában. Egyetemi diplomáját a jakartai egyetem Közgazdaságtudományi Karán szerezte 1963-ban. Külügyi pályafutása még ebben az évben, az indonéz Külügyminisztériumban kezdődött. Diplomataként először Hágában, majd Washingtonban, Tokióban, Hamburgban, Párizsban töltött be különböző posztokat. 1992-től az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete. Itt éri váratlanul a halál 1995. március 30-án. R. M. Soelaeman Pringgodigdo különleges helyet foglalt el a budapestre akkreditált nagykövetek sorában. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy az Indonézia és Magyarország közötti szálakat szorosabbra fonja, nem utolsósorban a kultúra eszközével. Határtalan lelkesedéssel igyekezett az indonéz kultúra ismeretét megosztani, s minden alkalmat megragadott arra, hogy országa sokarcú világát annak határain kívül, így Magyarországon is megismertesse és megszerettesse. A televízióban, a sajtóban is gyakran viszontláthatta őt a közönség; ilyenkor mindannyiszor felvillantott valamit Indonézia tárgyi kultúrájából is: egy-egy kriszt, topeng tánchoz való maszkot, szőttest, batikolt textíliát. Ezek a tárgyak saját gyűjteménye darabjai voltak, hiszen ifjúkora óta szenvedélyesen gyűjtötte az indonéz művészet különböző korszakokból származó emlékeit. Vérbeli gyűjtő lévén érdeklődése meglehetősen szerteágazó volt, de gyűjteményének indonéz művészeti anyaga volt a legnagyobb, a legértékesebb, s egyben az, amely a gyűjtő szívéhez legközelebb állt. A továbbiakban a gyűjteményről szólva ezt az indonéz művészeti anyagot értjük, amelyet a magyar közönség 1993 júniusa és decembere között a budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum által rendezett kiállításon ismerhetett meg 1 . Kivételes lehetőség volt ez számunkra, hiszen saját múzeumi anyagunk nem adott volna módot még egy megközelítőleg teljes keresztmetszetet adó indonéz művészeti kiállítás létrehozására sem. Soelaeman Pringgodigdo teljes fegyvergyűjteményét 1995 februárja és júliusa között külön kiállítás keretében láthatták az érdeklődők a budapesti Hadtörténeti Múzeumban 2 . R. M. Soelaeman Pringgodigdo már gyermekkorában gyűjtött bélyegeket; a régi tárgyakhoz és a művészethez egyetemista korában támadt vonzalma. Szépérzéke és veleszületett gyűjtőhajlama mellett elsősorban a történelem és az indonéz kultúra iránti érdeklődése ösztönözte arra, hogy a szigetvilág művészetének gazdag tárházából amit lehet, maga köré gyűjtsön. Akkoriban - az ötvenes évek végén - Indonéziában a műgyűjtés még ritkaságszámba ment. A törzsi művészet tárgyait, amelyek a szigetvilág még létező törzsi társadalmaiban a mindennapi élet és az azt kísérő rítusok szerves részeként éltek tovább, e kultúrákon kívül általában nem tartották értékesnek, még kevésbé gyűjtendő műtárgyaknak. A gombamódra növekedő nagyvárosok hagyományos gyökerektől elszakadt életformájában és részben nyugati mintákat követő értékrendjében már, illetve még nemigen volt helye az efféle tárgyaknak, s a múzeumok falain kívül nem övezte túl nagy megbecsülés a nagy jávai történeti kultúrák tárgyi emlékeit sem; a muszlim udvari kultúra jellegzetes tárgyait: a vajang bábokat, a gamelán
