Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

VADÁSZI Erzsébet: „Magyar Versália" - Jelzett sarokszekrények Eszterházán

Az Eszter-házi vigasságok francia tanúja, Rohan herceg kíséretének egyik tagja Zorn de Bulach báró

5 ámulva jegyzi meg útleírásában: „II fait venir toutes les raretés de Paris"; ide minden ritkaságot Párizsból hoztak, de a leveleit németül kiadó svájci utazónak, feltehetőleg Kaspar Risbeck-nek is feltűnik: „Pompa tekintetében az egy Versailles kivételével talán nincs egyetlen hely, amely vele a versenyt felvehetne, mert a kastély a pompa minden kellékével a tékozlásig fel van szerelve... Mindez annyira túlnő a közönséges emberi kereteken, hogy a szemlélő azt hiszi, tündérmesét álmodik..."

6 „Dieses Schloss ist Versailles in Frankreich ganz änlich, nur das es nicht so gross ist." mondja Gottfried Edler von Rotenstein is

7

, aki 1763tól 1783-ig küldi Berlinbe Magyarországról szóló részletes útleírásait ifj. Johann Bernoullinak

8

, a Sammlung kurzer Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Länderund Menschenkentniss dienender Nachrichten c. kiadványsorozat főszerkesztőjének. Ahogyan azt a legújabb kutatás valószínűsíti, a Pozsonyban élő, osztráknak vélt nemesember G. V. Rotenstein, minden bizonnyal Pálffy János (1744-1794) gróf, aki KhevenhüllerMetsch herceg naplója szerint is

9 Mária Terézia pozsonyi udvartartásához kötődött, az Esterházyakhoz, Csákyakhoz, Batthyányakhoz hasonlóan. Pálffy János testőrkapitány a család nem detrekői, illetve borostyánkői, hanem vöröskői ágából, birtokát, Vöröskőt fordítja modern német nyelvre, így lesz ötletesen álneve, illetve íróneve Rotenstein.

10 Ismeretesek az Esterházyak és a Pálffyak ősrégi rokoni kapcsolatai. Pálffy így egyrészt családja révén, de úgy is mint testőrkapitány, otthonosan mozoghatott herceg Esterházy Miklós palotájában, az ugyancsak gárdahadnagy Bessenyei György társaságában, hiszen utóbbi szerint ők, a magyar testőrök kísérik 1772-ben Szent Jakab havának 12. napján az említett Eszter-házi vigasságokra Rohan francia követet és kíséretében Zorn de Bulach bárót is. Az előkelő társaságot Eszterházán az urasági lakosztályokban szállásolják el, két-három szobás apartement-okban, a „föld színére nyíló" azaz földszinti szobákban, illetve az emeleten, természetesen rangtól függően. Zorn de Bulach ezekről megjegyzi: „Les appartements de maître sont également très bien distribués et fort bons." (A fő vendéglakosztályok szintén jó beosztásúak és nagyon jók.)

11 Hogy Eszterházán volt lakosztálya a Pálffy grófoknak is, annak bizonyítéka egy jelenleg az Esterházy gyűjteményből az Iparművészeti Múzeumba került sarokszekrényke is,

12 amelynek márványlap alatti, elmosódott ceruzafelirata a következő: „... ist gekommen aus Pálffy Zimmer, jetzt Schlafzimmer vom Kaiser". Hátfalán papírcímkés inventárium cédula található, amelyből megtudhatjuk, hogy 1866-ban a tárgy a kismartoni kastélyban volt: „388 1866 Eisenstädter Schloss-Inventar Nr. 5." A szekrényke mahagóni borítású, aranyozott bronz veretelésű. Az ajtó fölötti frízen, a márványlap alatt bronz virágszálak sorjáznak. (3. kép) Ugyancsak Esterházy eredetű, hasonló korú és díszítésű a bútorgyűjtemény másik páros sarokszekrénykéje.

13 Mindhárom már klasszicista alkotás, francia hatásra készült közép-európai, osztrák vagy nyugatmagyarországi munka, 1770-1780 körül. Gottfried Edler von Rotenstein, alias Pálffy János gróf 1763-1783 között, Dunántúlon és Felvidéken utazgatva többször is járt Eszterházán. O az első az útleírók között, aki nemcsak csodálja, bámulja e tündérvilágot, hanem kísérletet is tesz annak - napjainkban is felhasználható - leírására. Főleg a kastély berendezését illető részletei fontosak számunkra ahhoz, hogy képet kapjunk e fényes vigasságok egykori színteréről. Rotenstein nem éri be Kaspar Risbeck már idézett tündérmeséivel, vagy Zorn de Bulach bárónak azzal a többet sejtető megállapításával, hogy: „A két emeleti helyiség, a nagy fogadószoba a legújabb fényűzéssel készült, uralkodóhoz méltó (Les deux pièces ou salons du haut sont de la dernière magnificence, dignes d'un souverain),

14 nem általában szól az olvasóhoz mint például Johann Lehmann eképpen: „Minden utazó, akinek ideje engedi, menjen és nézze meg a szép Eszterházát, hogy magának fogalmat alkosson egy magyar mágnás gazdagságáról és ízléséről,"

15

, hanem sorra jár-