Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
VADÁSZI Erzsébet: „Magyar Versália" - Jelzett sarokszekrények Eszterházán
VADÁSZI ERZSÉBET „MAGYAR VERSÁLIA" JELZETT SAROKSZEKRÉNYEK ESZTERHÁZÁN 1764 áprilisában Frankfurtban, Mária Terézia fiának, a későbbi II. Józsefnek koronázásán figyelt fel Goethe az előkelő magyar hercegre, Esterházy Miklósra, aki az ünnepségeken kitűnt pazar kíséretével. 1 A nagy német költő Esterházy Tündérországnak nevezte a magyar herceg udvartartását, mintegy megsejtvén azt, hogy a családjában egyébként is a megkülönböztető „Pompakedvelő", vagy „Fényes" előnévvel illetett Grand Seigneur valóban képes lesz egy tündérálom-világ megteremtésére. Esterházy „Tündérországa" igazában az 1770es évek elejére bontakozott ki Eszterházán, a mai Fertődön, Az Anton Erhard Martineiii (Bécs, 1684-Bécs, 1747) építette, az újabb kutatások szerint Melchior Hefele (Kaltenbrunn 1716— Szombathely, 1794) bővítette kastélyban 2 , amelyet a maga korában méltán neveztek „Magyarország paraditsomá"-nak, „Magyar Versáliának" az egykorú utazók 3 , hiszen a magyar főúr otthonának ihletője és példaképe XIV. Lajos francia király Versailles-i kastélya volt. (1-2. kép) Esterházy Fényes Miklósnak nemcsak a frankfurti koronázás (1764) után, hanem 1767ben is volt alkalma a Napkirály kastélyát megcsodálnia, hiszen tudjuk, hogy strassburgi gyógykezeltetése kapcsán újból elutazott álmai színhelyére, Versailles-ba és álmait realizálandó, Párizsba is. Goethe szavaira rímelnek a magyar költőtárs Bessenyei György 4 sorai is: „Az alatt vatsora ideje érkezett, S a' sok énekesné, új nótákat kezdett. Éneklések jöttek a Tragédiába, Melly édes, s keserves lehetett magába. A' vatsorát Hlyen vigasság közt ették. Hol érzékenységek' sokan tévesztették. Ez után, a kertbe mentek sétálásra; Hol reá-akadtak egy égö piatzra. Meg-világositva-vólt ez a' fák között, Melly magára minden tüzes szint öltözött. Múzikák zengettek széllyel körülötte, Égtek, zúgtak a' szép élő-fák mellette. E' helyen dobzódó parasztok lármáztak, Kik félre Hertzegjek pénzére vigadtak. Két ezren mint-egy, lehettek számokban, Ettek, s' fél juhokat hordoztak szájokban. " A gárdahadnagy Bessenyei, Franciaország bécsi követének, Louis de Rohan hercegnek, strassburgi érseknek kíséretében érkezik az „Eszter-házi vigasságok" színhelyére az 1772dik esztendőben. Tudósításában kiemeli: „Mind Királyunk, mind Nemzetünk ditsősége kívánta, hogy Eszterháza magát tsudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Paris és Londonban nevekedett Frantzia kívánság Magyar-Országban gyönyörűségét fel-találhatja." S Ugyancsak a költőt idézve: „A magyar tisztesség, ismervén vendégét A tsudáig viszi régi fényességét." A francia herceget Van Dyck IV. Henrik francia király falkavadászatát megjelenítő élőképével fogadják. A „Játék néző piatz" megtekintése után elkezdődött a háromnapos mulatozás, amelyen a tűzi- és vízijátékok, vadászatok mellett a fénypontot kétségkívül az operaés bábszínházi előadások jelentették, ahol a zenekart Joseph Haydn dirigálta.
