Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

KARDOS Tatjána: Bronzdob a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében

JEGYZETEK 1. Eddig összesen öt olyan bronzdob ismert, amelynek belső falán is láthatóak ábrák (Id. Jiang Ting-yu, pp. 229, 232, 233 és 235.). Ezekből kettőt már Wen You is publikált 1954-ben (Id.: Wen You, 35. és 37. ábrák). Ezek a rusztikus megfogalmazású, domborművű ábrák falusi környezetet ábrázolnak, a kínai hagyománytól eltérő lábas házakkal, hombárokkal. A 235. oldalon látható dob belső falán, a képeken a következő kínai feliratok olvashatók: Kung Ming csiang csün (Kong Ming Jiang jun): Kung-ming hadvezér; Kung Ming ku (Kong Ming gu): Kung-ming dobja. Itt a Három Királyság-kori hadvezér, Csu-ko Liang (Zhu-ge Liang, i. sz. 181-234) alakjához fűződő legendák jelennek meg egy XIII. század után készült ábrázoláson. 2. A díszítések azért domborodnak ki a dob felületén, mert azokat bevésik az öntőformába. Ismétlődő minta esetén pecsételőket használnak, azokat nyomják a még lágy agyag öntőforma belső falába. Viaszveszejtéses eljárás során - egy agyagból készült belső magra - viaszból kialakítják a dobtestet, a díszítéseket a viaszmintába vésik, a pecsételőkel a felületébe nyomják, így a díszítések a kész dobon is bemélyednek. Az első eljárás során negatív, a második cselében pozitív minta készül. Bronzdobok készítését viaszveszejtéses módszerrel a mai myanmari (burmai) Mandalayban, fotókkal illusztrálva Id. Frasel-Lu, pp. 54-56. 3. Wen You, 33. ábra. 4. A Régi Kínai Bronzdobok Első Tudományos Konferenciájának (1980, Nanning) és a nyolctagú osztályozásnak a leírását, Id. Jiang Ting-yu, pp. 4-13. 5. A név a Kuanghszi tartománybeli Macsianghszienből (Majiangxian) származik, ahol hasonló dob került elő egy sírból. Elterjedt dobfajta Kuanghszi, Kujcsou, Jünnan, Szecsuan, Kuangtung tartományokban és Honan tartomány nyugati részén, előfordul Vietnam északnyugati részén is. A X. századtól a XX. század elejéig öntötték, sok helyen a mai napig használják (ld. Jiang Ting-yu, pp. 10-11.). Wen You, 64. képe használat közben mutat egy ilyen típusú dobot. 6. Az első bronzdobot egy holland, G. E. Rumphuis küldte a toszkánai nagyhercegnek 1682-ben. 1883ban, a Bécsi Bronzkiállításon állítottak ki először Dongsoni dobot, Hans Wilczek gróf tulajdonát, melyet Firenzében vásárolt. Az. 1889-es Párizsi Világkiállításon is kiállítottak egy dobot, melyet egy francia vásárolt ÉszakVietnamban. 1900-ra már százötven dob vált ismertté, főleg Délkelet-Ázsia északi részéből (Id.: Brown, p. 50.) 7. Az észak-vietnami Thanh Hoa tartomány volt az első, ahol ásatások során, több más tárggyal együtt Heger I. típusú bronzdobok kerültek elő. A Dong-soni kultúra is a tartomány leggazdagabb lelőhelyéről kapta a nevét (ld.: Groslier, p. 33.). 8. A dobok díszítését Heger a dob felavatási szertartásának véli. Parmenticr életképeknek, Goloubew temetési, Cuisinier esküvői vagy újévi szertartásnak. M. Colani és J. Przyluski napkultusz megnyilvánulásának. De Groot esőidéző szertartásnak, Porée-Maspero vízözön-mondát lát bele, Quaritch Wales és Wang Chiun Ming sámánizmust (ld.: Bezacier, pp. 199-207), LoofsWissowa koronázási jelvényeket (Loofs-Wissowa, pp. 39-49.). 9. Az emberalakú tőrmarkolatok, urnatetőn látható emberpár és a bronzszobrok hajviselete és ruházata alapján egyesek a Dong-soni kultúra népeit a dayakokkal hozták kapcsolatba (Bezacier, pp. 114-118. és 167— 171.). Heine-Geldern atrák-kimmér kultúrából eredezteti a dobokat (Groslier, p. 173.). 10. A tíz új lelőhely: Shibeicun 1952-53; Shizhaishan 1955; Daipona 1964; Taijishan 1964; Tianzimiao ?; Lijiashan 1972; Wangjiaba 1974; Chenggong 1974; Tuanshan ?; Zhujiebatatai 1980. 11. Több kutató, az adatok szűkössége ellenére, elképzelhetőnek tartja e bronzműves kultúra jünnani központokból való elterjedését (Groslier, p. 206; LoofsWissowa, p. 47.; Pirazzoli-t'Serstevcns, p. 86.). Úgy tűnik, a vietnami régészet továbbra is Dong-sont tekinti c bronzkori kultúra központjának, és eltekint az újabb régészeti ásatások eredményétől (Id. Nguyen van Huyen et al, p. 78. térképét.) 12. Ld. Jiang Ting-yu, p. 295. 13. Ld. Jiang Ting-yu, p. L: Brown, p. 50. közöl néhány, a kínai hagyományban élő legendát, amelyben Ma Yuan bronzdobokat használ, hogy a helyi törzsfőket együttműködésre késztesse, vagy, ellenségeire ráijesszen. 14. A mai Észak-Vietnam i. e. III. századi kínai megszállását követően megváltozik ezeknek a bronzműves kultúráknak az élete. Az Észak-Vietnam területén élő népek a Csin Birodalom terjeszkedő politikájának esnek áldozatul, a későbbi évszázadokban a Han Birodalom olvasztja magába és osztja katonai körzetekre a mai Dél-Kína területén élő, kínai nyelven Jüe (Yue), Je-lang (Yelang) és végül i. e. 109-ben a Tien (Dian) nevet viselő fejedelemségeket, miközben, feltehetőleg Burma irányában keres új kereskedelmi utakat. Az északvietnami régészeti ásatásokban kimutatható egy réteg, tűzvész és dúlás nyomaival és a leletekben ettől kezdve hiányzik a Dong-soni, és megjelenik a kínai anyag. Kezdetben a katonai kormányzás tiszteletben tartotta az itt élő népek társadalmi berendezkedését, esetleg igyekezett azt kihasználni, az idők folyamán mégis különösen Vietnam területén - teljesen átalakította azt (Groslier, pp. 35-36. és Pirazzoli-t'Serstevens, p. 86.) 15. A leletek között egy cölöpökön álló lakóház maketten, jól megfigyelhetjük a magasított tetőt és a Délkelet-Ázsiában máig is látható, egy rönkből kiképzett lépcsőt. Egy rituális edényen reálisan ábrázolt férfiak eveznek halakkal és kacsákkal tele vízben, hajukat toll díszíti. Egy kauritartó edény fedelén a dobokról ismert tolldíszes alakok között egy köznapi ruhába öltözött