Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

KARDOS Tatjána: Bronzdob a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében

fegyveres féri is áll (8. ábra). Egy dob oldalán, a jellegzetes tolldíszes férfiakat jól azonosítható tevékenység, bivalyáldozat közben látjuk. Ez utóbbi képekből arra következtethetünk, hogy ennek a társadalomnak volt papsága, amely a szertartásokat végezte. Erre vall ezen alakok arckifejezésének, különös kerek szemének megmintázása. A mindennapi élet képei azt bizonyítják, hogy a földművelés, a vadászat és főleg a nagyállatlartás játszhatott fontos szerepet ebben a társadalomban. (Dian, p. 79. 24. kép; p. 38. 11. kép: p. 72. 16. kép és p. 43. 18. kép; p. 41. 16. kép; p. 38. 12. és p. 39. 14. kép.) 16. Ld. Dian, p. 42. 17. képe, ahol egy kauritartó edény fedelén táncosokat és zenészeket látunk, középen egy zenész, kezével ver egy bronzdobot. Egy másik, dob alakú kauritartó edény fedelén, feltehetően egy áldozati térség közepén egymásra állítva látni három dobot. (Dian, p. 42. 17. kép; pp. 80-83. 25. kép.) 17. Szecsuan tartomány déli részén, Huiliben. (Dian, p. 35. és Jiang Ting-yu, p. 296.) 18. Több kutató felhívja a figyelmet arra, hogy a mai Dél-Kína és Észak-Vietnam területén élő fejedelemségek között az i. e. első évezred második felére a kulturális kapcsolatok és kölcsönhatások egészen bonyolult rendszere alakulhatott ki. Ezt bizonyítják többek között a viaskodó állatokat ábrázoló Dian bronzdíszek, amelyek a sztyeppéi bronzművesség hatásait mutatják (Dian, pp. 126., 127. és 129.). Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy ezek a népek a kínaiaktól is tanultak. (Pirazzoli-t'Scrstevens, p. 86.; Groslier p. 206.) 19. Ezek a dobok rendszerint már csak egymagukban kerülnek elő, kíséretükben ritkán van egyéb tárgy, néha egy-egy cserépkorsót találnak a dob belsejében. Ezt a dobtípusl a liao népnek tulajdonítják, akik lehetnek Jünnan közepén korábban élő pu nép, de akár luol jue luo nép leszármazottai. (Mind a pu, mind a luo népet hajdani bronzdobkészítő népként tartják számon, az előbbi a Tian, az utóbbi a Dong-soni bronzkori kultúra területeit lakta. Vö. Jiang Ting-yu, pp. 144— 145.) 20. Az i. c. III. században Kuanghszi, Kuangtung területén és Hajnan-szigetén a Heger I. típusú dobbal párhuzamosan megjelenik a Heger II. típusú dob is, és külön fejlődik tovább, egészen a ma is használatos, ún. Karen (Heger III.) típusú dobokig. Itt is megfigyelhetjük a fejlődés kettős irányát. A kezdetben geometriai mintákkal díszített dobok sokféle plasztikai és díszítő elemmel gazdagodnak, miközben a korai dobokról átkerült minták jelentése feledésbe merül, később ezeket a mintákat a készítők el is hagyják. (A tolldíszes alakokból itt oldalán fekvő, hunyorgó bagoly lett (9. ábra). A „bagoly" nem illett bele a szintén az ősi dobokról származó kacsák, halak, madarak alkotta vízi világba, ezért a későbbi karén dobokról ez a díszítő elem lemaradt. Ld. Fraser-Lu, p. 62.) 21. Egyes kutatók szerint a kisebb méretből adódó hordozhatóság is bizonyítja, hogy a bronzdob, rituális tárgyból kezd hangszerré válni (Jiang Ting-yu, p. 210.). 22. Emberalakként megjelenik a földműves, a halak felismerhetően kínai szerencsehozó pontyok, megjelennek a szerencsegyönggyel játszadozó sárkányok (Jiang Ting-yu, pp. 210-226.). 23. Dél-Kínában a bronzdobol gondosan becsomagolva tartják, használatának szigorú szabályai vannak. (Wen You, 46. kép.) A karén nép hite szerint a dobok segítenek érintkezni a helyi szellemekkel, a /Va/okkal, és az ősök szellemével. A dobban élő szellem megbekítésére étel- és véráldozatot szokás bemutatni (ld. Fraser-Lu, p. 50.). A mai napig shan bronzművesek készítik a dobot a karének számára. A bronzműves mester egésznapos megtisztulási szertartást végez, mielőtt hozzáfogna a másik nép szemében oly megbecsült tárgy öntéséhez (ld. Fraser-Lu, p. 54.). 24. A karéneknél századunk elejéig élő szokás volt, az értékeket bronzdobbal együtt elföldelni, hogy halála után a tulajdonos magával vihesse. Bronzdobokban tárolták a velőmagot is, amely megőrizte annak termékenységét. (Fraser-Lu, p. 50.) 25. A bronzkori ábrázolásokon és plasztikákon, a dob midig nagyobb embercsoport közelében látható. A karén népnél a bronzdob már nemcsak az. egész közösség, de az egyén életében is fontos szerepet játszik. Tekintélyt adott a falunak, ha sok bronzdob volt a birtokában, de okot adhatott lerohanására és lemészárlására is. A dob központi szerepet játszott az esőidéző szertartásokban, a palántázás idején és aratáskor. Megbecsült ajándéktárgy volt, amelyet rendszerint alárendeltségük elismeréseként küldtek a törzsfők egymásnak. Szolgálhatott jegyajándékként vagy békítési ajándékként. Tulajdonosának nagyobb tekintélyt kölcsönzött, mintha öt elefántja lett volna, és bármikor élelemre cserélhető anyagi értéket jelentett. (Ld. Fraser-Lu, p. 51.) BIBLIOGRÁFIA Bezacier, L.: Le Viêt-Nam. 1

er fasc: De la prehistoric á la fin de I' occupation chinoise. Manuel d ' archéologie d ' Extrême-Orient. 1

er partie: Asie du Sud-Est. Tome II. Paris 1972. Brown, R. M.: Bronze Drums of Laos. Arts of Asia 1975:1, pp. 48-55. Dian. Ein versunkenes Königreich in China. Kunstschatze aus dem Museum der Provinz Yünnan in Kunming, Wolksrepublik China. Zürich 1986. Fraser-Lu, S. : Frog Drums and their importance in Karen Culture. Arts of Asia 1983:5, pp. 50-63. Groslier, B. P.: Indochina. Archaeologia Mundi, London 1966. Jiang Ting-yu: Tong gu yi shu yan jiu (Tanulmány a bronzdobok művészetéről) Nanning 1988.