Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

FERENCZY Mária: Hetvenöt éves a budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

JEGYZETEK \.Hopp Ferenc végrendelete. 1919. július 17. Hopp Múzeum. Adattár, jelzete: A 97. 2. Morvaországban. Fülnek városában született. Tizenhárom éves korában került Pestre, optikusinasnak a jó nevű Calderoni céghez. Az 1860-as években a cég társtulajdonosa, később egyetlen tulajdonosa lett, megtartva a cég nevét. A cég nagyvállalattá vált; idővel monopóliumot nyert az iskolák korszerű szemléltető és optikai eszközökkel való ellátására. Ld. Jubileumi emlékalbum „Hopp Ferencnek, a szeretett főnöknek, ötven éves üzleti tevékenysége megünneplésének emlékére, 1895. évi július 19-én" (h. n„ pp. 16, képekkel). 3. Mecénási tevékenysége igen szerteágazó: például kiadta Konkoly-Thege Miklós könyvét a fotográfiáról, alapítványt tett a Tátra obszervatóriumnak, segítette a meteorológiai észlelő hálózat kiépítését, utazásairól ásványokat hozott vizsgálatok céljaira a Műegyetem Ásványtani Tanszékének, alapító tagja és anyagi támogatója volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, ajándékozott szemléltető eszközöket szülővárosa iskoláinak stb. Vö.: Felvinczi Takács Marianne: „Hopp Ferenc." In: Keletkutatás, 1994. őszi szám. 4. Míg fiatalkori utazásai mesterségbeli tudásának tökéletesítését szolgálták (még a céhes hagyományok szellemében), addig ötvenéves kora után kedvtelésből utazott. Utazásainak történetét - fennmaradt levelei alapján - megírta Felvinczi Takács Marianne, Lm. 5. Vö. a gyűjtemény első leírását: Felvinczi Takács Zoltán: „Hopp Ferenc gyűjteménye." In: Magyar Iparművészet XVII. (1914), pp. 68, 77-80, 85-89. 6. Munkásságáról ld. Miklós Pál: „Előszó az 1990. évi kiadáshoz". In: Felvinczi Takács Zoltán: „Buddha útján a Távol-Keleten." I. Akadémiai Kiadó 1990, pp. V-XXIII. 7. A Múzeum 1935-ig tartozott a Szépművészeti Múzeumhoz, akkor (Hómon Bálint koncepciója értelmében) az Országos Történeti Múzeum nevet viselő Nemzeti Múzeumhoz került. 1948 óta tartozik az Iparművészeti Múzeumhoz. 8. Főnemesi származású főpap (1864-1949), pápai megbízásból a kelet-ázsiai missziókat vizitálni utazott Japánba; a keleti művészetről könyvben fejtette ki nézeteit: „Kelet művészete és műizlésc." Budapest 1906. 9. Jogász, természet- és néprajztudós (1825-1894), amerikai emigrációjának éveiben értékes természettudományi gyűjteménnyel gyarapította a Smithsonian Institution!. Itthon az Állatkert, majd a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára, a későbbi Néprajzi Múzeum alapítója és első igazgatója. 1868-1870-es (osztrák-magyar közös vállalkozásként indult) távolkeleti expedíciója során gyűjtésének egyik indítéka a néprajzi érdeklődés melleit ugyanaz, ami abban az évtizedben az Iparművészeti Múzeum létrejöttét is motiválta: a hazai műipar fellendítése - ezúttal a keleti kézműveshagyományok és technikák mintáival és példája révén. 10. Orvos, író (1825-1908), az 1848-1849-es szabadságharc alatt Görgey segédtisztje. Londonba emigrált, a brit kelet-indiai hadseregben szolgált orvosként; nevét Körösi Csorna Sándor hagyatékának megmentésével írta be a magyar művelődéstörténetbe. 11. Hírlapíró (1859-1905). 1881-1883-ban két és fél évig utazgatott Európában. Észak-Afrikában és Ázsiában. Kelet-Ázsiából jelentős iparművészeti gyűjteménynyel tért haza. 12. Péter Polonyi: „Chinese Sutra Covers in the Collection of the Ferenc Hopp Museum of Eastern AsiaticArts in Budapest." In: Acta Orientalia Hungarica Tom. XXIII, Fasc. 1. 1970, pp. 85-106. 13. Vö. „Az 1900. évi Nemzetközi Párizsi Világkiállításon vásárolt Iparművészeti Gyűjtemény leíró jegyzéke." (Radisics Jenő Előszavával) Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest 1901.: Ferenc Batári: „Art nouveau 1900. Présentation des objets d'art acquis a l'occasion de l'Exposition Universelle de Paris." In: Ars Decorativa 5 (1977), pp. 175-200. 14. Gazdag főrend (1837-1906), támogatta a magyar gazdaság (ipar) fejlődését; expedícióit a magyar őstörténet iránti érdeklődés is motiválta. Gyűjteményeit eredetileg a fővárosra hagyományozta. 15. Ennek különös jelentőségét az adja, hogy gyűjtési területéről ezek a tárgyak kerültek a legrégebben múzeumi gyűjteménybe. A kaukázusi anyagot még akkor publikálták a szakértők, akiket Zichy Jenő magával vitt: Dr. Jankó János - Dr. Posta Béla: „Gróf Zichy Jenő kaukázusi utazása." I—II. Budapest 1897. A dél-szibériai anyag jó része még publikálásra vár. 16. Berlin és Moszkva keleti múzeumait (bár utóbbi csak egy évvel idősebb a Hopp Múzeumnál) más történelmi helyzet hozta létre, mint a mienket. Régiónkban vannak számottevő keleti gyűjtemények - Bécsben és Prágában kettő-kettő is -; és tavaly május óta már nem büszkélkedhetünk azzal sem, hogy csak nekünk van saját épületünk: Krakkóban megnyílt a Jaszienskygyűjtemény számára japán segítséggel épült új múzeumépület. 17. Vö. E. Baktay: ..Recent Acquisitions of the Museum of Eastern Asiatic Arts in Budapest." In: Acta Orientalia Hungarica Tom I. Fasc. 1. pp. 191-212.; E. Baktay: „Indián Stone Sculpture in the Budapest Museum of Eastern Asiatic Arts." In: Acta Orientalia Hungarica Tom III. Fasc. 1-2. pp. 135-165. 18. A hosszú sorból csak önkényesen lehet bárkit is kiemelni. Példának néhány további név: Szabó Géza pekingi műkereskedő, Gaszner Aurél mérnök (a század elején a Siemens cég képviselője Japánban), vagy a cseh Vojtcch Chytil, a pekingi Festőakadémia első európai tanára, akik mind érdemleges ajándékokkal gyarapították a gyűjteményt. Takács Zoltán maga is gyűjtött a múzeumnak 1936/37-es kelet-ázsiai újtán (főként az akkor még kevéssé értékelt kisbronzokat). 19. Levelezését a Hopp Múzeum Adattára őrzi. A kor nagy keletkutatói közül például Stein Aurél ( 1862-