Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

FERENCZY Mária: Hetvenöt éves a budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

FERENCZY MARIA HETVENÖT ÉVES A BUDAPESTI HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM 1994-ben múlt hetvenöt éve, hogy Hopp Ferenc gazdag pesti polgár végrendeletében az államra hagyományozta Andrássy út 103. sz. alatti villáját és kertjét műgyűjteményével együtt, mivel - miként írta - meggyőződött arról, hogy a gyűjteménye „javarészét alkotó kelet-ázsiai (kínai, japán és indiai) műtárgyak alkalmasak arra, hogy egy keletázsiai művészeti múzeum alapjául szolgáljanak, s másrészt kulturális művelődés céljából a nagy nyilvánosságnak hozzáférhetővé tétessenek" .' E nemes gesztussal kezdődött 1919ben a ma is működő és az alapító nevét viselő Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum története. Alapításának hetvenötödik évfordulóján - megemlékezésül és feladataink felmérésére - megkíséreljük felvázolni, mi volt és mi lehet a helye, szerepe egy keleti művészeti múzeumnak Magyarországon, a magyar művelődés történetében. A múzeum alapítója, Hopp Ferenc (1833. IV. 28.-1919. IX. 7.) rendkívüli életútjával is a magyar polgárosodás reprezentatív alakjai közé tartozik. Tehetsége, szorgalma, becsületes üzleti tevékenysége szinte népmesei karriert hozott számára a kapitalizálódó Magyarországon, világvárossá fejlődő fővárosunkban: idegenből idekerült szegény kisinasból lett a Calderoni és Társa optikai cég tulajdonosa, cégével ő honosította meg Magyarországon a tanszergyártást (a kiegyezés után, Eötx'ös József tanügyi reformjai idején).

2 Az évtizedes tevékenységgel felhalmozott vagyon lehetővé tette számára az utazást, a műgyűjtést és a sokrétű mecénási tevékenységet.

3 Érdekelték a természettudományok, a földrajz; 1882 és 1914 között öt ízben utazta körül a Földet, többször járt Japánban, Kínában, beutazta Délkelet-Ázsiát is.

4 Eleinte csupán úti emlékeket vásárolt, érdeklődése fokozatosan fordult a keleti művészet és a tudatos műgyűjtés felé. Később már művészettörténész segítségét is igénybe vette gyűjteménye fejlesztéséhez, amely élete végére több, mint négyezer darabot számlált, és főként bizonyos mívességekre koncentrálódott (féldrágakő-, elefántcsont-, fa- és lakkfaragás, rekeszzománc, bronz használati és dísztárgyak stb.).

5 Gyűjteményét eredetileg is közgyűjteményeknek szánta, 1919-ben azonban, kultúrapártoló tevékenységének csúcspontjára jutva a gyűjtemény egybentartása, a múzeumalapítás mellett döntött, amint idéztük végrendeletéből. Elhatározásában nem kis szerepe volt művészettörténész szakértőjének,Felvinczi Takács Zoltánnak (1880-1964), aki a Szépművészeti Múzeumban kezdte pályáját, majd az új múzeum első igazgatója lett. Felvinczi Takács Zoltán

6 nagy ambícióval és kitartó munkával rendezte és igazi múzeummá fejlesztette a gyűjteményt a Szépművészeti Múzeum segítségével és felügyelete mellett.

7 A múzeum eközben érdemben gyarapodott: az országos múzeumokból is a Hopp Múzeumba helyezték át a keleti művészeti anyagot, amely igen különböző forrásokból származott, de jórészt még Hopp Ferenc kortársai gyűjtötték. Átkerült a Szépművészeti Múzeumból az a festmény- és fametszetgyüjtemény, melyet 1906-1907-ben Vay Péter vásárolt állami