Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
LOVAY Zsuzsanna: Márványozott papírok az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben
tunk 8 aranyozott borjúbőr kötéseinek előzéke 1765-1777 közt készülhetett. A korszakra jellemzően a könyv metszését itt is kék-fehér-rózsaszín foltos márványozással díszítették. A márványozott metszések a XVIII. század végén tűntek fel először, és e díszítés a XIX. században vált rendkívül divatossá, mintái az előzékpapírok mintatípusait ismétlik. 1760-1781 között használják gyakran az ún. antikfolt mintás tűzkőmetszetet idéző mustrát az ismert kék-vörös-sárga színkombinációban 9 . A könyvtábla külső vagy belső felületéről leáztatott papíron kézzel írott, igen nehezen olvasható 1776 (?) évszám látható. A félbőr kötéseknél a márványmetszés foltos mintája cseppentésscl készül, színei élénkebbek, gazdagabbak 10 . Előzékpapírokon a XVIII. századtól kezdve a XIX. század végéig alkalmazták. A XVIII. század utolsó évtizedében kezdik használni, a XIX. században is igen népszerű francia kagylóminta elnevezésű papírtípust, finom rajzolatú erezettel, egyre kisebb méretű foltokkal és fokozatosan egytónusúvá váló színekkel (kezdetben főleg szürke, kevés zöld, sárga, vörös erezettel, vagy barna alapon kék, zöld, sárga erezettel, egyre inkább csak szürke vagy barna szín több árnyalatára korlátozódik)". A fent említett márványozás egyik későbbi változata a kis francia kagylóminta, végig vonul a XIX. századi borjúbőr kötések előzékein 12 . A napfoltos márványozás alakzatainak belső magja sötétebb színű, vagy az alapszín sötétebb tónusa, a foltok szinte egymásba érnek, az erezet itt háttérbe szorul és viszszafogottabb színezetű is lesz 13 . A márványozás területén a XIX. század rengeteg új variánst hozott. A színes, enyvvel, szappannal vagy méhviasszal bevont íveket simítókővel fényesre polírozták, ami elegánsabbá tette a papírt és egyúttal fokozta a tartósságát is. A század második felében ezt a müveletet is gépesítették - polírozó hengerek között nyerte el a papír fényes felületét. Az árnyékolt (csíkos) márványpapírokat is többnyire fényezték. A XVIII. század végétől a XIX. század elejéig spanyolok, majd angolok alkalmazták, a szakirodalomban is angol márvány néven ismertek. Gyűjteményünk darabja 1830-1850 között készülhetett 14 . A törökök már a XVII. században ismerték és alkalmazták a teipentinszesszel hígított festék szétfolyásának technikáját. így az alapszín, különös belső rajzolatú nagyobb foltokban oszlott szét, a kisebb, nem hígított, eltérő színű foltcsoportok között. A XIX. század újra felfedezte az eljárást, más higítóanyagokat is alkalmazva, rengeteg új színt és csipkeszerű rajzolatot hozva létre. E típust az angol irodalom gloster vagy stormont mintaként említi 13 . h fésűs márványok is reneszánszukat élték a múlt században. Különböző hullámos, cikkcakk vonalú, volutás, toll- vagy csokoralakzatú, girlandok és drapériaformák jöttek létre, ezeket keskeny vagy széles fogazatú, egy vagy két fésűvel alakították. A majd két évszázados hagyományos formákat a XIX. század második felében a polírozás és a színvariációk rendkívüli bősége tette újra divatossá 16 . Az 1860-as években szinte mindenütt készítették, de legismertebbek a szignált párizsi Degand gyár munkái. A XVIII. század végétől gyakorlatilag a XX. század elejéig használták az olasz kagylóminta három- (fekete-vörös-sárga) vagy egyszínű variációit. A folt maga mindig törtté hér, csak a hajszálerezet színes. A múlt század végén talán legjellemzőbb a félbőr és félvászon kötéseken alkalmazott gépi előállítású Gustav-máiványpapír. Legtöbbször a nagy példányszámú könyvek, kiadványok, üzleti könyvek tábláin láthatjuk. Rendszerint világosabb alapon zsúfolódnak össze a szabálytalan alakú, sötét peremű kis foltok. A keretrajzolatot a vasoldat és a növényi festék reakciójának kicsapódása okozza. Színük általában zöld, kék, vörös, lila vagy sárga alapon barna, zöld, kék, lila folt. A századfordulón készült márványozott papírjaink kategorizálásában nehézséget okoz a rendkívül sokféle és gyakran egymással kombinált új vegyszeres technikák alkalmazása. A mintákat nagyjából kilenc csoportba
