Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

LOVAY Zsuzsanna: Márványozott papírok az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben

oszthatjuk. Az első a különböző szétmosó­dott, sűrűn összefésült, egymásba olvadt fol­tokból áll, gyakran emlékeztet a millefiori wveg-technikára 17 . A második típus nagyobb cseppfoltos—hullámos rajzolatú, majd spric­celt, bordó-zöld-drabb-mustárszínű lx- tehát kevert, tört színekből, ill. azok különböző tónusaiból áll össze. E csoport egyik változa­ta a széles, hullámos erezetű, kavargófoltos rózsaszín-fehér-zöld-sárga, ill. zöld-barna­drapp-fehér márványozott papír ly . A következő három típus valójában egy csoport egyre kavargóbb, valutás, örvénylő mintás változata. Az első alcsoport három: egy elütő és két egymáshoz közelálló színre épül (világoskék-zöld-fehér, vagy szürke-bar­násszürke-rózsaszín) 20 . A második alcsoport élénkebb, több kevert színt használ (zöld-fehér-mályva-narancssár­ga; ill. kék-zöld-vörös-sárga-fehér; sárga-tür­kizkék-szürke-vörös-fehér; mályva-zöld-sár­ga) és volutái a szabálytalan csigamintás pa­pírokat idézik 21 . A fentiek még mozgalmasabb variációja a fantáziamárvány, egészen kavargó, örvénylő, sokszínű, élénk, tarka mintás papírokból áll 22 . Az 1900-1910 között előáll\\.o\x achát-már­vány papírokon az eredeti törtfehér alapszín mellett már sötétebb színűeket (mályva-zöld­szürke) is alkalmaztak. Az egyszínű vagy több egymásra cseppentett színből álló folto­kat pálca vagy fújtató segítségével kettébont­ják és ezek így szív formákká alakulnak 2 '. A körülöttük folyó erezet színesebb. Az utolsó nagyobb csoport első variánsa a hagyományos antikfoltos (szürke-kék-zöld) alapon világos (gyakran fehér) erek között rózsaszín, sárga vagy kék öt-nyolcszirmú, éles körvonalú szétszórt virágú papír 24 . Ehhez kap­csolódik a hasonló négy-öt szirmú virágokkal hintett és körülöttük szélesebb, tekergő ere­zetű márványozott típus 2s . A művészi kézi festésű márványozott pa­pírok az 1910-es évek után már alig, az 1930­as évek után már egyáltalán nem készültek. Egy-egy nevesebb könyvkötőművész - Kner Erzsébet, Kiss Valdemár - saját kötéseikhez készített időnként márványozott előzékeket, de ez ritka kivétel. Magyarországon Jaschik Almos 26 propagálja a tecnikát a többi elfele­dett kézműves könyvkötő eljárások között. Az eljárás hosszú feledésbe merült korszaka után a nyolcvanas években a művészek újra felfedezik a színesen márványozott papír szépségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom