Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

ZLINSZKYNÉ STERNEGG Mária: Emlékmeghatározások

Rofet és Utz Mayer asztalosok ellen. Kétségtelen, hogy a ragasztás módszere igen elterjedt lehetett és az ilyen módon díszített bútorok földrajzilag széles körben oszlanak meg. Ó-Bajorországon kívül Frank- és Svábföld, Svájc és az osztrák alpok vidékén találtak fametszetes bútorokat.

3 Az Iparművészeti Múzeum fametszetes ládájához a délkeleti Felső-Bajorország ládái állnak közel. Az épületképes fametszetes ládáknak elterjedési területe itt az Inn és a Salzach völgye és néhány bútortájegység, amelyhez Bad Reichenhall, Trostberg, Miesbach, Ruhpolding vidéke tartozik. Újabban talált 17. század első feléből származó bútorok bizonyítják, hogy Trostberg környéke centruma lehetett ennek a díszítési módnak.

4 Az épület-ábrázolásoknak előképe egyfelől az Itália ihlette délnémet 16. századi intarziaművészet, másfelől az intarziakészítéshez mintául szolgáló fametszet. Éppen egyes 17. századi ládákon megtaláljuk ezeknek a fametszeteknek közvetlen használatát, a ládahomlokzatra való felragasztását. Az ábrázolásnak két alapvető variánsát egy Trostberg környékéről, Heimhilgenből (2. kép) származó 17. század elejei hatalmas láda

5 fametszetei mutatják: 1. az aszimmetrikusan elrendezett épülctmotívumot sakktábla padozattal, és 2. a szimmetrikus kaputoronymotívumot. Ez utóbbi fametszet azonos az Iparművészeti Múzeum ládájának két szélső árkádjában látható kaputornyos fametszetével és azonos egy, a Bad Reichenhall-i Städtisches Heimatmuseumban lévő láda

6 egyik fametszetével is. Ezeken az egymással megegyező fametszeteken cifrázatokkal ékesített frontális kapura épült ballusztrád tartja a kétablakos, hagymakupolás tornyot, kétoldalt egy-egy kisebb hagymakupolás torony oromzattal és