Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
DÁVID Katalin: Adatok a Mária ikonográfiához
DÁVID KATALIN ADATOK A MÁRIA IKONOGRÁFIÁHOZ A magyarországi Mária tisztelet, amely a hazai kereszténység történetét kezdetektől végigkíséri, csak egyes részleteiben feldolgozott. Ez két dolgot is jelent. Egyrészt sem adatokban, sem tematikában nem teljes a felkutatott anyag, másrészt a már ismertek sem publikáltak mind. Pedig a hazai szakrális művészet talán legsajátosabb kultusza Máriához kötődik, ez az a téma, amely kultúránknak sok egyéni vonást kölcsönöz. A feladat nem egyetlen szakterületet érint, hiszen a teológia, a liturgia, az irodalom, a művészetek, a néprajz történetén át a helytörténeti kutatásokig, a cégtörténeti, az ipartörténeti, stb. vizsgálatokig találkozunk az anyaggal, mégpedig mindegyikben a sajátos magyar kultusz alakulásával. Régi elképzelésem, hogy a magyar királyság millcneumára, amelyről az ezredfordulón bizonyosan sok jelentős tudományos és társadalmi program emlékezik meg, e téma feldolgozása is jó lehetőséget kínál. Ha van intézmény, amelyik ezt vállalja és van ambíció a kutatásához, bizonyos, hogy a munka sajátos vonásokkal gazdagítja az egyetemes művelődés arculatát, a mariológia ikonográfiáját. Amikor az Ars Decorativa cikket kért tőlem a Csernyánszky Mária tiszteletére készülő számába, nem is gondolhattam másra, mint az ünnepelt nevéhez kapcsolódva, egy Mária témát felkínálni. A terjedelem nagyon megszabja lehetőségeimet, ezért szinte csak kérdésfeltevésként fogalmaznék meg egyetlen adalékot. Egyike a még kevéssé feldolgozott Mária témáknak a Havas Boldogasszony ünnepének vizsgálata. A sokféle Mária templom között számszerűleg ez a titulus a legszerényebb, nemcsak itthon, hanem általánosan. Egyetlen példaként a középkori Magyarországgal szomszédos itáliai egyházmegyéket említem, a velenceit és az Adria partiakat, ahol egyetlen ilyen titulusú templomot sem találunk. Nemcsak közelsége miatt utalok erre, hanem azért is, mert itt a legkorábbi időktől hangsúlyt kap a Mária tisztelet, tehát feltűnőbb a Havas Boldogasszony titulus hiánya. 1 Vizsgálódásaim alapján - amelynek részletezésére most nincs mód — úgy tűnik, hogy ennek oka elsősorban az őstemplomban, a római Santa Maria Maggioréban őrzött, különleges státuszú Madonna ikon volt, amelyet legendája alapján Szent Lukács evangélista személyes munkájának tartottak és szigorúan tiltották másolását, vigyázva ezáltal arra is, hogy a kép kizárólagosan az örök városhoz kötődjék. Annak ellenére, hogy a templom felszentelése a mariológia szempontjából az egyetemes egyház egészét érintő fontos efezusi zsinattal volt kapcsolatos 2 , a benne őrzött Mária kép hivatalos elnevezése kezdettől máig a "Salus Populi Romani", és a templomhoz jóval később kapcsolódó hócsoda is végképp a városhoz kötötte. 3 Ez a lcgfoglaltsága nem is oldódik a középkorban. Csak a 14-15. sz.-ban jelenik meg a titulus először Rómán kívül és megjelenésének térképe alapján arra következtetek, hogy az
