Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

FAJCSÁK Györgyi: Kínai sztúpa díszítése az i. sz. 7. századból

más, Kucsához közeli barlangtemplomokban is.

20 A rombusz formájú alapminta Tunhuangban is előfordul, jóllehet a karéjolt szegélyperem eltűnik. A 427. számú barlang mennyezetének rombuszmezőit oroszlánokkal, valamint főnixekkel díszítették, és a mezők sarkait virágmintával kapcsolták össze.

21 A gyémánt vagy rombusz fonna keretelemek egy másfajta funkcióját is láthatjuk a kínai barlangtemplomokban. Eredetileg ezek az elemek keretdíszek voltak, s a dekoráció különböző egységcinek elválasztását szolgálták. Később a rombuszforma elemek a négyzctalakúakkal váltakozva frízeket alkottak. Ezeket domborművű díszítéssel töltötték ki, és a barlangtcmplomok fülkéit keretezték velük Jünkangban, Lungmenben, Kunghszienben, Hsziangtangsanban stb. A fülkék fölött futnak félkörívben, és virágmotívumokat, szömymaszkokal, repülő gandharvákat stb. ládiatunk bennük.

22 A rombusz formájú keretező vagy szegélyező elemek használata visszanyúlik az időszámításunk kezdete kondi időkre. A rombuszmintával szőtt loulani textiltöredékek, a sablonnal nyomott, sírdíszítésre használt téglák és símicllékletck mutatják c díszítőmotívum hosszú történetét.

23 A Xiuding kolostor pagodájának rombusz alakú lapjain a díszítőelemek - középázsiai szakállas figurákkal, zenészekkel, iszlám növényi motívumokkal stb. kitöltve - éppúgy, mint az egész falat behálózó és minden felületet kitöltő díszítés gondolata (honor vacui) jelentős iszlám hatást hordoz. Egyelőre nincs egyértelmű felelet ana, hogy vajon a Kínában aktívan működő muszlim közösségek, esetleg a több barlangtcmplom épíkezésén is megforduló közép-ázsiai vándor kézművesek vagy a virágzó kereskedelem nagyforgalmú útvonalai közvetítették-e ezt a kínai művészetben másutt is jelentkező iszlám hatást. * * * Szörnyek és termé szed "ölöttí, félisteni lények számos fajtáját örökítette meg a kínai művészet.

24 A "Hegyek és vizek szent könyve" (Shan hai jing) félig állatként vagy madárként írja le a szörnyeket és a démonokat, akik a közhiedelem szerint bajt hoznak az emberi világra. Ez a könyv rendkívül népszeríí volt Kínában, és illusztrált változatairól is tudunk az i. sz. 3. század végétől-4. század elejétől kezdve. Képes változatát említi a "Följegyzések az egymást követő dinasztiák híres fesünényeiről" (Li dai ming hua ji) című katalógus hamiadik kötete, melyet az i. sz. 9. század közepén szerkesztett Zhang Yanyuan. A "Hegyek és vizek szent könyve" illusztrációinak különböző sorozatait gyakran másolták a későbbi évszázadokban. Az i. sz. 171-re (a Keleti Han-dinasztia korára) datálható kőrcliefről szánnazik az az emberszabású szömyarc-ábrázolás, amely közeli hasonlóságot mutat a Yinan sírban (Santung tartomány) talált és az i. sz. 3. század végérc - 4. század elejére datált szömyábrázolásokkal.

25 Ezeken kívül számos más Han-kori példa bizonyítja, hogy a szömyalakok ábrázolása gyakori témája volt a korszak képzőművészetének. Ugyanakkor alig tudunk valamit mondain az i. sz. 3. század közepe és a 6. század eleje közé eső időszak szömyábrázolásairól. Feltételezhetjük azonban, hogy a déli dinaszüák a saját kulturális vonzáskörzetükben fönntartották a szömyalakok élctrckcltésénck és művészi ábrázolásának azokat a hagyományait, amelyek visszavezethetők az egykori Chu államig és a Chu dalok költészetéig. Egyértelműen ezt bizonyítja Liang Hongnak, a Liang-dinaszüa egyik előkelő származású alakjának i. sz. 526-ból fönnmaradt kősztéléje. A sztélé mindkét oldalán négynégy szömyállat sorakozik egymás fölött. (10.kép) Az alakokat nagyon elegáns, le-