Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)
LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból
kolozsvári reneszánsz otthonokat, 4 B. Nagy Margit az erdélyi várakat, kastélyokat és udvarházakat 5 bemutató munkáiban a selyem-, bársony- és posztókárpitok sok-sok fajtáját gyűjtötte össze. A források e kárpitok szánnazásáról (pl. olasz, török, lengyel, bécsi, Velencéből hozott), színeiről, anyagáról ("kamuka", "adacz", bársony, vont arany stb.), díszítéséről ("tarka", "veres virágú", "aranyas virágos"), a díszítés módjáról (sujtásos, skofiommal varrott), valamint ritkábban rendeltetésükről ("vagyon az falon", "asztalra való", "ablakra való", "ágy körül való", "sátor által rekesztő") is szólnak. A magyarországi későreneszánsz textilművészet gazdagsága azonban igazán akkor válhat meggyőzővé, ha a levéltári források adatait az egykori! alkotásokkal összevetjük. E kárpitoknak tragikusan kevés darabja maradt fenn. Leggazdagabb gyűjteményüket a fraknói Esterházy-kincstár őrizte meg számunkra. A köztük található Báthori-, Lórántffy-, Thököly-címcres kárpitok nemcsak az egyes kárpitfajták pontosabb meghatározásához visznek közelebb bennünket, hanem a magyar reneszánsz díszítőművészet, közelebbről a fejedelmi és főúri udvarokban létrejött hímzőművészet megismeréséhez is. Azokat az ágy térítőket, melyeknek a közepe és kerülete eltérő anyagú, színű és mintájú, a 16. század végi és 17. századi források paplannak nevezik. Ilyeneket említ például Máriássy Andrásné 1590-es hozományjegyzéke: "egy aranyas veres Paplan zeold tafota az Keomycke" 6 . 1621-ben Pálffy István szabadulása fejében Bethlen Gábornak átadott javak között szerepel egy "aranyas kék paplan, török munkával varott, skófium arannyal, az közepi veres virágú". 200 forintra értékelték, tehát igen drága textília volt. 7 Ennél még drágább, címeres paplanról olvashatunk a Szinnán átadott Rákóczi javak között (1688). 8 A különféle leltárakban említett paplanok leírását hosszan lehetne sorolni, sajnos azonban használatukról pontos adataink nincsenek. A legértékesebbek dísztakarók lehettek, és bizonyára voltak melegebb vagy könnyebb változataik is. Erre következtethetünk Károlyi Kata hozományjegyzékéből (1595), ahol "egy nyárra való tölteücn recés Paplan"-! említenek. 9 "Oláh Érsek Paplanai", /-//. A paplanok anyaga aranysárga és lila selyemből, valamint ezüstdrótból szőtt brokatell (a leltárakban "Bingadol"-nak nevezett anyag), kerületük sötéüila bársony. 10 Mindkettő az igen nagy becsben tartott "vont arany" paplanok közé sorolható. Értékmérő az a tény, hogy e paplanok gyakran a török rabok váltságdíjaként is szerepeltek: "Az Török Rabok Szarcza ugy mint Rendel Szerint Következik.„husz vont Arany paplan..." 11 A drága arany- vagy ezüsfonállal átszőtt selyemszöveteket generációkon keresztül megőrizték, s ha már ruhaként kopottasak voltak, paplan közepibe használták őket. "Viseltes kati'ány"-ból készült paplan számtalanszor előfordul a leltárokban. A két paplan "vont ezüst" szövete is egy még nem rckonsünált ruhából készült, több, kisebb-nagyobb darabból összeállított, s ezek között felismerhető a karöltő szabásvonala, a zseb kivágása. A brokatcll felületét csigásán kunkorodó indákból képzett csucsovális hálórendszer borítja, a csucsovális mezőket függőlegesen és vízszintesen egy-egy bordás felületű váza kapcsolja össze. A mezőkben soronként zárt, sülizált gránátalmák és fodros szélű levelekből alkotott palmetták váltakoznak. Mindkét növényi motívum sakktáblamintás virágcsészéből ered, s ugyancsak sakktáblamintás gyűrű fogja körbe a motívumok hátterét alkotó kétféle, nagy palmetta szárát. Csucsovális inda rend szeite foglalt, hosszú, nagy palmetták először a gótíkus szöveté
