Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

Borsos Béla (1913 -

BORSOS BÉLA (1913-1991) "Mint valami déltengeri korallzátony gyűrűi, úgy épülnek műtárgyakból védőbarikádok a gyűjtő és a külvilág között." Ez az eredeü, s igen találó hasonlat egy 1979ben, a Művészettörténeti Értesítőben megjelent tanulmányból származik. Abból a fölényes erudícióval megírt, nagyívű esszéből, amely a szépirodalmi műveket idéző, míves megfogalmazás mellett különleges, szakirodalmunkban szinte egyedülálló erényeket csillogtat. Szerzője, Borsos Néla nem csupán a tudós filológus imponáló felkészültségéről tesz tanúságot, a meggyőző szakértelem nála a műalkotások iránti kivételes fogékonysággal párosul. Megfigyelései nyomán magától értetődő természetességgel társulnak fel előtte az iparművészed tárgyak titkai: megformálásuk jellegzetességei, állapotuk sajátos, megkülönböztető jegyei - számára megannyi fontos következtetés kiindulópontja. A művek effajta meközelítése, értő, s avatott elemzése természetes nem csupán az idézett tanulmányban, hanem Borsos Béla valamennyi, iparművészeti tárgyú írásában is "telten érhető". Ez jellemzi szakmai bibliográfiájának közel száz télelét, így a magyar üvegművesség történetét feldolgozó kandidátusi értekezését is, amely tömörített formában, az idegen nyelvű kiadásokat követően, 1965-ben könyv alakban, magyarul is napvilágot látott. Borsos Bélát kiváltképp sűrűn foglalkoztatták a műtárgyak eredetiségének kritériumai, a múlt századi hamisító műhelyek tevékenységének és termékeinek megítélése, e szerteágazó kérdérkömek egy, ugyancsak felettébb izalmas, önálló tanulmányt is szentelt. ítéletei e tekintetben is időtállók és példaadók, főként amidőn arra a kérdésre ad választ, miként vélekedjünk azokról a darabokról, amelyek eredetileg nem a hamisítás szándékával készültek, ám utóbb sajátos átalakítások, kiegészítések folytán, korábbi elemek "beépítése" révén - azzá tette őket az üzleti spekuláció. ítéleteit, világos érveléssel alátámasztott véleményét a szakma legtekintélyesebb európai fórumai is elismerték, s nagyra becsülték: 1964-ben a londoni Victoria and Albert Museum hívta meg szakértői konzultációra. Borsos Béla, aki 1936-ban fejezte be tanulmányait a József Műegyetem építészmérnöki karán, több, mint negyven éven át foglalkozott a hazai építéstörténet és műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Ezirányú munkásságát az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatási, majd gyűjteményi osztályának vezetőjeként, utóbb a Magyar Építészeti Múzeum létrehozásának kezdeményezője, s első irányítójaként bontakoztatta ki. Kiemelkedően jelentős életművét pedig abban a szakmában teljesített ki, amelynek utóbb, harmincöt