Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

Borsos Béla (1913 -

BORSOS BÉLA (1913-1991) "Mint valami déltengeri korallzátony gyűrűi, úgy épülnek műtár­gyakból védőbarikádok a gyűjtő és a külvilág kö­zött." Ez az eredeü, s igen találó hasonlat egy 1979­ben, a Művészettörténeti Értesítőben megjelent ta­nulmányból származik. Ab­ból a fölényes erudícióval megírt, nagyívű esszéből, amely a szépirodalmi mű­veket idéző, míves megfo­galmazás mellett különle­ges, szakirodalmunkban szinte egyedülálló erénye­ket csillogtat. Szerzője, Borsos Néla nem csupán a tudós filológus imponáló felkészültségéről tesz tanúságot, a meggyő­ző szakértelem nála a műalkotások iránti kivételes fogékonysággal párosul. Megfi­gyelései nyomán magától értetődő termé­szetességgel társulnak fel előtte az iparmű­vészed tárgyak titkai: megformálásuk jel­legzetességei, állapotuk sajátos, megkülön­böztető jegyei - számára megannyi fontos következtetés kiindulópontja. A művek ef­fajta meközelítése, értő, s avatott elemzése természetes nem csupán az idézett tanul­mányban, hanem Borsos Béla valamennyi, iparművészeti tárgyú írásában is "telten ér­hető". Ez jellemzi szakmai bibliog­ráfiájának közel száz télelét, így a magyar üvegművesség történetét feldolgozó kandi­dátusi értekezését is, amely tömörített for­mában, az idegen nyelvű kiadásokat köve­tően, 1965-ben könyv alakban, magyarul is napvilágot látott. Borsos Bélát kiváltképp sűrűn foglalkoz­tatták a műtárgyak eredeti­ségének kritériumai, a múlt századi hamisító műhelyek tevékenységének és termé­keinek megítélése, e szerte­ágazó kérdérkömek egy, ugyancsak felettébb izal­mas, önálló tanulmányt is szentelt. ítéletei e tekintet­ben is időtállók és példaa­dók, főként amidőn arra a kérdésre ad választ, miként vélekedjünk azokról a dara­bokról, amelyek eredetileg nem a hamisítás szándéká­val készültek, ám utóbb ­sajátos átalakítások, kiegé­szítések folytán, korábbi elemek "beépítése" révén - azzá tette őket az üzleti spekuláció. ítéleteit, világos érve­léssel alátámasztott véleményét a szakma legtekintélyesebb európai fórumai is elis­merték, s nagyra becsülték: 1964-ben a lon­doni Victoria and Albert Museum hívta meg szakértői konzultációra. Borsos Béla, aki 1936-ban fejezte be ta­nulmányait a József Műegyetem építész­mérnöki karán, több, mint negyven éven át foglalkozott a hazai építéstörténet és mű­emlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdé­seivel. Ezirányú munkásságát az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatási, majd gyűjteményi osztályának vezetőjeként, utóbb a Magyar Építészeti Múzeum létre­hozásának kezdeményezője, s első irányító­jaként bontakoztatta ki. Kiemelkedően je­lentős életművét pedig abban a szakmában teljesített ki, amelynek utóbb, harmincöt

Next

/
Oldalképek
Tartalom