Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

Borsos Béla (1913 -

évesen lett avatott, s sokoldalú művelője: e nagyívű tudósi pálya kiindulópontja az 1948-ban megszerzett bölcsészdoktorátus, betetőzése a művészettörténet tudományok doktora cím, melyet 1986-ban nyert cl az "Anyag és technika stílusfomáló szerepe az európai üvegművesség történetében" című értekezésével. Borsos Béla nevét e szakma szűkebb és tágabb köreiben nem csupán ezek a tudósi teljesítmények tették ismertté: a személyét övező tisztelet jelentős részben korunk nagyformátumú műgyűjtőjét illette. A gyakran idézett, már-már közhely-szerű megállapítás - miszerint minden kollekció valamiképp magán viseli, s visszatükrözi létrehozójának személyiségét, "szellemi arculatát" - bizonyos értelemben Borsos Béla műgyűjteményére is érvényes. Az utóbbi évtizedekben Borsos Béla élénk, s értő figyelemmel kísérte az országos múzeumok tevékenységét. Kivételes tárgyismeretére, szakmai tapasztalataira bizton számíthattak, egyebek között, az Iparművészed Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum művészettörténészei, akik - mint c sorok írója is - hálával, s köszönettel tartoznak neki. Tanácsait, megannyi fontos szempontot felvillantó észrevételeit - egy-egy kiállítás előkészítése, valamely "problematikus" mfítrágy meghatározása során - immár nélkülöznünk kell, halálával a hazai muzeológia ügyét is érzékeny, fájó veszteség érte. Szilágyi András